Berlin magyarul
2024. április 25., csütörtök
Legényvásár
Nagy keletje van mostanság a magyar politikus-férfiaknak. Veszik őket dollárért, rubelért, euróért. Hogy kilóra vagy IQ-ra mérik-e az árukat, azt nem tudom és egyelőre azt sem sikerült megértenem, hogy mit kezdenek velük a titkos vásárlók. Mert hát ugye, nagyvonalakban tudjuk, hogy a globális tőkések, vagy az oroszok, esetleg a kínaiak szeretik magyar politikusokkal gyarapítani a vagyonukat, de azért jó lenne az egy szem Soroson kívül tudni, hogy pontosan ki és mennyit fizetett értük. Elmennék szívesen egy tárgyalásra vagy árverésre, ahol gazdát cserélnek ezek a legények. Mennyi lehet a kikiáltási áruk, kik licitálnak rájuk, megnézik-e szellemi és fizikai állapotukat, mérik-e valódi befolyásukat? Van-e titkus politikus-tőzsde, beszerezhetőek-e interneten? Hosszú- vagy rövidtávú befektetésként vásárolják meg őket, s mit csinálnak velük, ha értéküket veszítették? Szerintem eljött az ideje, hogy közösségi finanszírozásban megvegyük néhányukat és kihajítsuk őket a történelem szemétdombjára. Beszállnátok?
Címkék:
adásvétel,
legényvásár,
Magyarország,
politikus
2024. április 20., szombat
Ha elfogynak az érvek: Tölteni, lőni!
Az érvek persze nem most fogytak el, nincsenek azok már régóta. Mert azért lássuk be, hogy a "Gyurcsány, Soros (meg a fia), Brüsszel, migráns" észnélküli és egy levegővel elsorolt főnévhalom nem nevezhető érvnek. A "megvédjük a családokat", meg a "meleglobbi" pedig kényes téma lett az utóbbi hónapokban. Kussolt is Orbán, pedig valódi kérdésektől évek óta nem kell tartania. De mégiscsak választási kampány indult, ami, még akkor is, ha ez nem őfensége hatalmára veszélyes, hordoz magában kihívásokat. Ilyenkor illik megszólalni. Bevallom, képtelen vagyok egy pénteki Orbán kinyilatkoztatást meghallgatni, védem az amúgy is magas vérnyomásom. Hülyeségeket hallok mindenfelé, eggyel többre nincs szükségem. De erre az idézetre fölkaptam a fejem: "Kampány van, nem spekulálni kell, hanem tölteni, lőni, tölteni." Magyarról magyarra fordítva: Ne gondolkodj, semmisítsd meg! Hogy kit? Hát akit a Karmelitában kijelölnek. A muníciót is megadják hozzá, ennél gyúlölködőbb az én életemben nem volt az ország. Ami azért is szomorú, mert egy önmagát kereszténynek nevező párt (?) asszisztál büszkén mindehhez. És a hívek nem gondolkodnak, hanem - egyelőre csak verbálisan - de nekiállnak a megsemmisítésnek. Az ő Istenük óvja meg ezt az országot, ha ez tettleges erőszakba fordul. Nem vagyunk messze ettől.
2024. április 14., vasárnap
Családi pótlék - Németországban
Nem szeretem a bezzeg Németországozást, de ahogy Hende Csaba reagált a magyar családi pótlék talán már örökre állandósult zsebpénznyi összegére, kihozta belőlem az összehasonlítót. Magyarországon a gimnázium befejezéséig kaptam a fiam után - szerintem - ugyenezt az összeget, mint amennyit ma adnak. Ő ment Yorkba egyetemre, én kiköltöztem Berlinbe és azt hittem, ezzel ennek a történetnek vége is. A fiam tanult, én dolgoztam és fizettem az adót. Majd kiderült, hogy Berlinben (de lehet, hogy egész Németországban) a "gyerek" huszonöt éves koráig jár "Kindergeld", magyarul családi pótlék, amennyiben az utód nappali tagozaton végzi a felsőfokú tanulmányait. Beszereztem a szükséges papírokat, beadtam az igényt és addig a hónapig, amikortól a magyar állam már nem fizetett semmit, visszamenőleg megkaptam a németországi családi pótlék összegét, uszkve 8 ezer eurót. Pedig nem ordítja a német kormány mindenféle fórumon rengeteg milliárdért, hogy mennyire családbarát. Csak teszi a dolgát. Ennyit szerettem volna erről mondani.
Címkék:
Berlin,
családi pótlék,
Hende Csaba,
Magyarország,
Németország
2024. április 11., csütörtök
Apám napja
Nekem ez a nap sosem csak a költészet napja volt, örökre Apámhoz kötődik. Urbanics Miska április 11-n született egy eldugott kis pilisi faluban. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, ő volt édesanyja legkedvesebb gyereke. Nagyon szerette a fiát, aki elsőként született házasságból. Apám nővére még zabigyerek volt, a szentkereszti erdész sosem ismerte el sajátjának. Aztán nagyanyám beállt főzni egy aratócsapat mellé, és Mikusik Mária hamarosan összekötötte az életét a kétgyerekes, fiatalon megözvegyült aratógazdával, Urbanics Józseffel. Hogy az Urbanicsból mikor lett Orbán, pontosan nem tudom, de a harmincas évek asszimilációs politikája megtette a hatását. "Amilyen országban élsz, azon a nyelven kell beszélni" - mondta apám, és nem volt nehéz ebből az egykori agymosást kihallani. A kicsiny tót faluban a tanítón és talán óvónőn kívül mindenki szlovák volt. Apám is a kisdedóvóban tanult meg magyarul: könyvszeretetének köszönhetően gyönyörűen használta a nyelvet. De én nagyon bánom, hogy velünk nem tótul beszélt, ajándék nyelvtudás lett volna. A falucska, ahol született a kesztölci hivatalhoz tartozott, így az összes okmányában április 12-e szerepel születése napjaként. Így volt apámnak két születésnapja: egy igazi és egy bejegyzett. Ezért holnap is át kell élnem azt a szívszorongató érzést, hogy már soha többé nem köszönthetem föl Apámat a születésnapján.
Címkék:
asszimiláció,
Orbán,
szlovák,
születésnap,
tót
2024. április 8., hétfő
Rózsaszín
Továbbra is igyekszem a korán jött tavaszi nyár napsütötte hangulatát óvni. Néhány rózsaszín (hangulatú) kép segít ebben.
2024. április 7., vasárnap
Csak tavasz
Semmi politika, semmi interjúolvasás, semmi okoskodó politológus-vélemény meghallgatása. Miután egy hónapig gyakorlatilag a munkán kívül semmire sem voltam képes, annyira köhögtem, most egyszerűen örülök annak, hogy jól vagyok. Két hét otthon után újra Berlinben. A lakás katasztrofális állapotban van (mivel egy hónapig semmit sem csináltam), de nyitva vannak a balkonajtók, meleg van, még néha a nap is előbukkan. Nagyon élvezem. Igaz, rengeteg a tennivalóm (a sulira is készülni kell), de akkor is: tavasz van. Kell ennél több? Nekem most ennyi is elég.
Moritzburg - méghazafelé mentem be végre megnézni |
2024. március 15., péntek
A szabadság Brüsszel ellen vezeti a népet
Ma hallhattuk, hogy legyen bármilyen nagy egy birodalom, ha a magyarra tör, a végén rosszul jár. Brüsszel is megbánja, mert a hős vezér egészen odáig menetelteti népét. Csak még mielőtt nekiindulnátok, ne felejtsétek el megnézni a hatmilliárdos Petőfi filmet, hiszen nem igaz hazafi, aki ezt elmulasztja. De utána irány Brüsszel! Visszavesszük, ami a miénk. (Én Berlinből jövök majd vonattal.)
Címkék:
Brüsszel,
Delacroix,
Orbán Viktor,
szabadság
2024. március 8., péntek
Vau, vau, vau
Azért szavazz a macskára, mert nem kutya |
Ugatok évek óta, de minek is. Harsogom, persze hiába, hogy nem, nem egyetlen ember dönti romba Magyarországot, hanem milliók, akiket jó-jó, rendesen manipulál az az egy, de ízlésüknek nagyon is megfelel az, amit hol rózsaszínű mázzal, hol keserű szósszal leöntve tálal elibük a séf. Üzemi konyha ez már régóta. Aki nagyobb választékra vágyik, vagy vastag pénztárcával beül egy - egyre nehezebben fellelhető - kis alternatív étterembe és az előfizetett menün túl saját zsebből fizeti ki a mást, vagy lelép és nemzetközi konyhára vált. Ugatok egy hete, de tényleg. Még be is lázasodtam mellé. S így, munka helyett naphosszat a kanapén punnyadva azt hittem, majd unalmamban jól végighallgatok minden elemző műsort, minden politikust, politológust, megmondóembert, meg a jóisten tudja kicsodát, de talán még őt is. És nem bírtam. Nem hiszem el, hogy emberek, akik évek, sőt évtizedek óta elvileg a közösségért dolgoznak - nem is rossz fizetésért - ennyire nem ismerik azokat, akiket képviselniük kell(ene). Ha egy szavukat is elhinném, akkor tényleg azt gondolnám, hogy van uszkve nyolcmillió szavazásra jogosult, amúgy nagyon értelmes és szabadságszerető ember Magyarországon , akiket fondorlatos módon megtévesztenek, és már majdnem rájöttek arra, hogy mi történik velük, és igen, eljön hamarosan az a perc, amikor végre kiábrándulnak és majd akkor...Mi lesz akkor a kivel? - Itt általában egy nagyobb, fullasztó köhögőroham tört rám, és néha már azt gondoltam, nem is a vírus, hanem a döbbenet váltotta ki belőlem. Mert a jövőről, a valódi választás igazi tétjéről egyetlen szavuk sincs, a legfőbb érvük: Orbán. Nem egy nagy was ist das, a mási fél legalább több hasonlóan totál értelmetlen argumentummal operál: Gyurcsány, ballibeláris, migráns, Brüsszel, Soros (meg a fia, felkészülve a közelgő végre). Néha, figyelem elterelésként bevetnek valami mást is, ilyen egy ideje a pedolfil (persze rendesen összemosva a homoszexualitással). Ezt próbálták meg Gyurcsányék túllicitálni a borzalmas plakátjukkal, de hát ezt csak alulmúlni lehet, annyira aljas ez az egész. És volna egy fogadásom, hogy olyan "gyermekvédelmi" szigorítást vezet majd be a Fidesz, amit normális (?) ellenzéki nem szavazhat meg, s akkor majd lehet megint bőszen lepedofilozni mindenkit, aki nem áll be buzizni a nemzeti kórusba. A legutolsó országgyűlési választásokon, amikor arról győzködtek, hogy muszáj az összefogásra szavazni, váltig azt ugattam: De mi az ellenzék üzenete? Az, hogy ők nem Orbán, az nem elég, az semmi, az szánalmas. Nos, most sem üzennek semmi mást. Ilyen erővel mondhatnám azt, szavazzatok rám, én kutya vagyok, nem macska. Hogy az egyik miért jobb a másiknál? Mert nem a másik. Klassz nem? Itt tartunk. Egyre zavarosabb a múltunk, a jelenünk egy merő hazugság, jövőnk meg talán nincs is már. Illetve, az a jövő, amit ez az elvileg "szabadságszerető" nép magának választ egyáltalán nem vonzó. Igazság szerint a kutyának se kell.
Címkék:
ellenzék,
kutya,
Magyarország,
Orbán,
választások
2024. március 3., vasárnap
Régi püspök, kontra új próféta
Címkék:
Balog Zoltán,
egyház,
Krisztus,
pedofília,
próféta református
2024. február 29., csütörtök
A Keresztapa nyomában
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)