2018. május 20., vasárnap

Angyalfigurák


Ő figyel,


ő vár,


ő elfáradt,


ő meg lehet, hogy éhes.


Ez  itt névsorolvasás,
már indulásra készen.

Valami nagy kiváncsiság
vizslat jelent és múltat.
Az elfásult reményért kiált,
álmokat visz az útra.

Van, ki magában érleli
jövőjét.  Áldott, drága,
magányos asszonyt meglepi
az öröklét varázsa.

Szobormarok nem reszket ám,
mikor kérlelni nyílik,
de azok, akikért kiáll,
nem jutnak el a szívig.

Ártatlan angyalfigurák,
csak állnak és igéznek.
Hús-vér embercimborák,
láttok-e vagy csak néztek?

2018. május 18., péntek

Négysoros


Ha leszakad az ég, borulj rám,
Ha simogat a kéz, nevess rám.
Ha kicsordul a vér, ne nézz rám,
Ha utolér a vég, taposs rám.

2018. május 17., csütörtök

Lájkvadász


Cica, kutya, baba, ebéd,
vacsora, meg reggeli,
de jó nekem, kirándulok,
szívem csordultig teli.

Megosztom az állatos hírt,
nem baj, hogyha tavalyi.
Kattintok, csak aztán eszem,
nem esem csak úgy neki.

Lájkolva a szuper lakás,
az autó meg egyebek,
az ezredik kispipánál
elhiszem, hogy megnyerem.

Szelfi jobbról, szelfi balról,
minden fotón ott ragyog
mutatóban  egy vigyorgás,
hadd  lássák, boldog vagyok.

2018. május 16., szerda

A város reggel



Idő és tér összezár most,
reggel feléled a város.
Ki korán kel, arany helyett
lel a buszon ülőhelyet.

Sínen zakatol a vonat,
úgy megy, mint a parancsolat.
Tiktakkol a toronyóra,
megtelt a parkolózóna.

Nyitva a pék, meg a hentes,
biciklit teker a rendes
polgár és kis dobozkában
szendvicseket visz magával.

A kórházi ágyak felett
bacilusok sereglenek.
Zajtól duzzad az iskola,
sok gyerek bőgve megy oda.

A gyárakban géphad berreg,
szalag mellett ember szenved.
Politikus hazudni kész,
házsarkon zöldül a penész.

Minden mozog, gurul szalad,
kávéspohár kézben marad.
Mint véráram az erekben,
úgy lüktet a város reggel.

2018. május 15., kedd

Enyészet


Végül mind odajutunk, feleim, vissza a porba.
A fák között beszüremkedő fény is azt a megnyugvást hozza,
hogy rendben van ez így: van eleje és van vége.
Csak az számít, hogy a kettő között mi megy végbe.

Hogy kell-e siratni kő vagy szórjanak szét a légbe,
a temető csöndje idéz vagy csak a szív dobban érte,
mindegy is talán.  Ki jön, el is megy végül.
Valakik hordozzák génjeitek emlékül.

2018. május 14., hétfő

Bringafa



Hitted volna kiskomám?
Bicikli terem a fán.
Nem locsolják, mégis nő
kétkerekű a menő.

Tiszta lesz a levegő,
lábban duzzad az erő,
energiaspórolás,
minden nap kirándulás.

Autó helyett, remélem,
már a jövőt zenélem.
Élhető lesz  a világ,
szüreteljünk kerékpárt.

2018. május 13., vasárnap

Lakatlan



Vaksin pislognak a koszos ablaküvegek,
nem kergetőznek a szobákban gyerekek .
Az ablaktábla lassan szétkorhadóban,
nagy a deficit beköltöző lakóban.

A természet igényt formál a terekre,
összébb rogy a jéghideg kémény telente.
Madár fészkel  a bedőlt tető alatt,
egérürüléktől ázik a burkolat.

Volt itt egykor élet: születtek és haltak,
terveztek, reméltek, féltek és akartak
valami újat, amely nem tűri,
hogy a múló idő maga alá gyűri.

A konyhából rég eltűntek az ízek.
A homlokzaton megfakultak a színek.
Halk sercegéssel mállik a festék a falon,
az egész ház üres szellembirodalom.


2018. május 12., szombat

Botlókő


Zsibog a város, rohan az ember,
az időt hajtja álmos szemekkel.
Fásultan lépdel, köreit járja.
Valami újat mutat a járda.

Betonon rózsa, mellette tábla,
fehér papíron nevek sorjázva.
Megáll egy percre, sorsokról olvas,
tőlük elvették, neki jut holnap.

Sóhajt, tovább megy, örül, hogy élhet,
akartak ők is jövőt és létet.
Látja, ahogy a kapuban állnak,
arra, mi történt, nincsen bocsánat.

2018. május 11., péntek

Piroska megöregedett



Nem visz kiskosárban
nagyanyónak enni.
Megtépték az évek,
alig tud már menni.

Szült három gyereket,
közben elvált kétszer.
Nyugdíjas napjait
morzsolgatja vénen.

A farkas emléke
elhalványult régen.
Zaklatta a vadász,
ez sincs a mesében.

Egyik férje ivott,
a másik meg verte.
Negyven kemény évig
a bőrt szegecselte.

Elmúlt, ami elmúlt,
nem réved a múltba.
Megbékélve készül
az utolsó útra.



2018. május 10., csütörtök

A fejetlen medve



Leesett a medve feje.
Hogy nem őrült ebbe bele?
Nincs emlék és nincs gondolat,
mackónk nyaka üres maradt.

Minden, amit egykor tudott,
amitől a falnak futott,
lent hever a macskakövön.
Nesze neked életöröm.