2024. március 15., péntek

A szabadság Brüsszel ellen vezeti a népet

 

Ma hallhattuk, hogy legyen bármilyen nagy egy birodalom, ha a magyarra tör, a végén rosszul jár. Brüsszel is megbánja,  mert a hős vezér egészen odáig menetelteti népét. Csak még mielőtt nekiindulnátok, ne felejtsétek el megnézni a hatmilliárdos Petőfi filmet, hiszen nem igaz hazafi, aki ezt elmulasztja. De utána irány Brüsszel! Visszavesszük, ami a miénk. (Én Berlinből jövök majd vonattal.)

2024. március 8., péntek

Vau, vau, vau

Azért szavazz a macskára, mert nem kutya

Ugatok évek óta, de minek is. Harsogom, persze hiába, hogy nem, nem egyetlen ember dönti romba Magyarországot, hanem milliók, akiket jó-jó, rendesen manipulál az az egy, de ízlésüknek nagyon is megfelel az, amit hol rózsaszínű mázzal, hol keserű szósszal leöntve tálal elibük a séf. Üzemi konyha ez már régóta. Aki nagyobb választékra vágyik, vagy vastag pénztárcával beül egy - egyre nehezebben fellelhető - kis alternatív étterembe és az előfizetett menün túl saját zsebből fizeti ki a mást, vagy lelép és nemzetközi konyhára vált. Ugatok egy hete, de tényleg. Még be is lázasodtam mellé. S így, munka helyett naphosszat a kanapén punnyadva azt hittem, majd unalmamban jól végighallgatok minden elemző műsort, minden politikust, politológust, megmondóembert, meg a jóisten tudja kicsodát, de talán még őt is. És nem bírtam. Nem hiszem el, hogy emberek, akik évek, sőt évtizedek óta elvileg a közösségért dolgoznak - nem is rossz fizetésért - ennyire nem ismerik azokat, akiket képviselniük kell(ene). Ha egy szavukat is elhinném, akkor tényleg azt gondolnám, hogy van uszkve nyolcmillió szavazásra jogosult, amúgy nagyon értelmes és szabadságszerető ember Magyarországon , akiket fondorlatos módon megtévesztenek, és már majdnem rájöttek arra, hogy mi történik velük, és igen, eljön hamarosan az a perc, amikor végre kiábrándulnak és majd akkor...Mi lesz akkor a kivel? - Itt általában egy nagyobb, fullasztó köhögőroham tört rám, és néha már azt gondoltam, nem is a vírus, hanem a döbbenet váltotta ki belőlem. Mert a jövőről, a valódi választás igazi tétjéről egyetlen szavuk sincs, a legfőbb érvük: Orbán. Nem egy nagy was ist das, a mási fél legalább több hasonlóan totál értelmetlen argumentummal operál: Gyurcsány, ballibeláris, migráns, Brüsszel, Soros (meg a fia, felkészülve a közelgő végre). Néha, figyelem elterelésként bevetnek valami mást is, ilyen egy ideje a pedolfil (persze rendesen összemosva a homoszexualitással). Ezt próbálták meg Gyurcsányék túllicitálni a borzalmas plakátjukkal, de hát ezt csak alulmúlni lehet, annyira aljas ez az egész. És volna egy fogadásom, hogy olyan "gyermekvédelmi" szigorítást vezet majd be a Fidesz, amit normális (?) ellenzéki nem szavazhat meg, s akkor majd lehet megint bőszen lepedofilozni mindenkit, aki nem áll be buzizni a nemzeti kórusba. A legutolsó országgyűlési választásokon, amikor arról győzködtek, hogy muszáj az összefogásra szavazni, váltig azt ugattam: De mi az ellenzék üzenete? Az, hogy ők nem Orbán, az nem elég, az semmi, az szánalmas. Nos, most sem üzennek semmi mást. Ilyen erővel mondhatnám azt, szavazzatok rám, én kutya vagyok, nem macska. Hogy az egyik miért jobb a másiknál? Mert nem a másik. Klassz nem? Itt tartunk. Egyre zavarosabb a múltunk, a jelenünk egy merő hazugság, jövőnk meg talán nincs is már. Illetve, az a jövő, amit ez az elvileg "szabadságszerető" nép magának választ egyáltalán nem vonzó. Igazság szerint a kutyának se kell. 

2024. március 3., vasárnap

Régi püspök, kontra új próféta


Még mindig talány, hogy miért kapott kegyelmet egy pedofil ügy eltitkolásában érintett férfi és ez nagy valószínűséggel már nem is derül ki. Szerintem nincs ezen mit túlbeszélni: ismert valakit, aki ismert valakit, aki ismerte Balog püspököt, aki ismerte a volt köztársasági elnök asszonyt... A mi kutyánk kölyke nem lehet bűnös, még ha az, akkor sem és kész. Ennyi. A botrány lassan elcsendesedik, mindenki lemondott (kénytelenek voltak, amikor megérkezett a selyemzsinór), Balog Zoltán pedig még mosakszik egy kicsit: "...mindenki hibázik, Jézus tanítványai is hibáztak, példaként említve Pétert, aki bár megtagadta Jézust, megbocsátottak neki." És milyen igaz. Nincs az a bűn, amit néhány ima elmormolásával nem lehet semmissé tenni. Csak sajnos azok a gyerekek, akik érintettjei a borzalmas ügynek, hiába imátkoznak, az ő életükből nem tűnik el három miatyánktól a trauma. Engem megpróbáltak nagyon vallásosan nevelni. Amolyan falusi módon: hittan, vasárnapi mise, álszenteskedés. Nem jött be. Ahogy nőttem, úgy láttam át az álságosságát, a szenteltvízzel mosdatott hamisságot, a hideg templomban elharsogott szentbeszéd hazugságát. Krisztus nem ezt akarta, amit a tanaira építettek. Az egyház (igen, a református is) erőszakszervezetté lett, harsogja a maga igyál vizet igazságát, miközben a potentátjai bort vedelnek. Az ő bűneik bocsánatosak, így nyugodtan gázolnak át mindenen és mindenkin. Én szeretném azt hinni, hogy valahol egy új próféta fonja már a kötelet és igaz dühvel kikergeti ezt a sok semmirekellőt a templomokból. Már alig várom. 

2024. február 29., csütörtök

A Keresztapa nyomában


Megnéztem a filmet előtte, megnéztem utána, a szigeten pedig bejártuk A Keresztapa forgatásának helyszíneit - is. Február elején egy hetet töltöttünk Szicíliában és bármikor indulnék újra. A nap sütött, a tenger csodálatosan kék volt, mindenhol színek és történelmi emlékek. Körbeautóztuk a partot, de be-bementünk a sziget belsejébe is. Taormina nekem egy kicsit csalódás volt, Csontváry, te nyertél. Az Etna viszont nagy kedvenc lett: minden oldaláról láttuk, sőt, hazafelé, a késői repülőúton még felülről is megnézhettem némi tüzes pöfékelését a koromsötétben. Palermo pont annyira volt koszos, kaotikus, lepukkant és zsúfolt, mint ahogy az ember azt elképzeli. Nem szeretnék ott élni, de így a távolból persze azt mondom: egzotikus. Az út szélén mindenfelé 70-80 centért árulták a friss narancsot, egy tonnával szerettem volna magammal hozni, annyira finom volt. De vissza a Keresztapához: a filmben jellemzett figurák - azok a hangok, azok az arcok, az a mimika - folyton fölbukkantak élőben is. Rég elfeledett olasz mondatok jöttek elő a tudatomból, hiába, Itália minden zuga a szívem közepe. Ebből is látszik, mekkora nagy szívem van. :)



Itt ült Al Pacino is valamikor












Képkocka a A Keresztapából























2024. február 16., péntek

Nincs kegyelem, csak magyarázat. Ja nem, pont fordítva


Napok óta figyelem a híreket, hogy mi alapján adhatott kegyelmet Novák Katalin egy pedofil bűnügyben az elkövetőt segítő férfinak. Megy a találgatás, hallottam már mindenfélét. Szerintem ennél sokkal egyszerűbb és egyben borzasztóbb a helyzet. A köztársasági elnök megkapta a pasas anyagát, pontosan tudta, hogy mi történt, de akkora volt rajta a nyomás - a mi kutyánk kölykét ki kell menteni, koncepciós per volt (hát ja, gyerekek tervelték ki az egészet és verték át a minden hájjal megkent nyomozókat és pszichológusokat), ártatlanul ítélték el szegényt, stb. stb, hogy nem tudott ellenállni, bár lehet, hogy nem is akart. Ennyi. És ezt nem lehet megmagyarázni. Aláírt, mert alá kellett írnia, ez volt a feladata, erre szerződött. Valószínűleg abban reménykedett, hogy soha nem kerül napfényre ez a kegyelem, és tényleg majdnem megúszta. Ezzel a gondolkodással nyugodtan fújta volna tovább az apa férfi, az anya nő, mindent a családokért, szülessen minél több gyerek habverést. Igen, a gyerekek megszületnek, az anya nő, az apa férfi, de azért sok gyermeknek mégsem jut család, a zaci meg ugye nem család, arra már nem vonatkoznak a szlogenek. Most tényleg, mit lehet ezen megmagyarázni? Így az ügy ennyiben marad, mentek, akik nem tudtak megszólalni, mert ha elmondják az érveiket, az még sokkal borzasztóbb lenne, ha ugyan lehet ezt még fokozni. Jön majd valaki más, aki ugyanúgy aláír, fújja a semmit, szenteskedik egy kicsit, ájtatoskodik itt-ott és szépen elül a botrány. A Fidesz továbbra is kétharmaddal nyeri a választásokat, hacsak...ma volt egy tüntetés, talán elindult valami, talán nem. Meglátjuk. 

2024. február 2., péntek

Marad az öngyilkosság


Nem lehet népszavazást tartani az eutanázia büntethetőségéről. Ha erről nem, akkor miről? Ezek szerint a magyar embereknek nincs joguk véleményük kifejezésére az őket legmélyebben érintő kérdésről. Csak kötelességeik vannak: szenvedni, akár segítség nélkül is, eltűrni egy összeomló, nagyon rossz hatékonyságú és minőségű egészségügyi rendszer körülményeit, lelki és sokszor testi fájdalmak között várni - sokszor hónapokig -, hogy eljöjjön a vég. Mert...Miért is? Ha már arról nem kérdezett meg senki - mert ugye ez nem lehetséges -, hogy a világra akarok-e jönni, akkor legalább azt hadd döntsem el, hogy végstádiumú rákbetegként vagy más, gyógyíthatatlan kór elszenvedőjeként akarok-e még hónapokig "élni". Persze, hogy illik ide az idézőjel, mert az már - lássuk be - nem élet. Azok a hatalmasságok, akik a milliók nyomorával és sanyarú körülményeivel nem szembesülnek nap mint nap, ülnek a fényes termeikben, privátkórházak és magánrendelők, személyes szolgálatra felfogadott ápolónők támogatásával megerősítve úgy gondolják, hogy a plebs csak ne ugráljon, hiszen az élet szent és sérthetetlen. Igen, addig, amíg tényleg az. De amikor egy gyilkos betegség már megtörte ezt a szentséget és minden módon sérti az emberi méltóságot, akkor miért is kellene ezt elviselni, ha az ember emelt fővel is elmehetne? Basszák meg, de tényleg, ennél finomabban nem tudok fogalmazni. Egyes típusú - jók karban tartott - cukorbetegként múltkor megkérdeztem a szemészem, hogy ha mindent jól csinálok, akkor is előfordulhat, hogy sérülnek a szemidegek és megvakulok? Mélyen a szemembe nézett és igennel válaszolt. Nos, vakon én már biztosan nem szeretnék tovább élni. (Remélem, sosem kényszerít a sors erre a döntésre!) De ha mégis, akkor magyar állampolgárként eldönthetem, hogy valahogy eljutok egy vonatsínig, vagy összegyűjtök egy bögrényi szívgyógyszert, esetleg túadagolom magam inzulinnal. De emberhez méltón nem mehetek el. Hát akkor még egyszer: basszák meg!

Nyugi, amúgy - a dühömet leszámítva - jól vagyok! Négy óra múlva indul a gépem Szicíliába. :)

2024. január 30., kedd

Sztrájközön


Már nem is tudom, mikor kezdődött a Deutsche Bahn sztrájk (múlt szerdán talán), aminek hétfő estig kellett volna tartania, de már vasárnap este felfüggesztették. Hurrá! Pénteken délelőtt ismét BVG sztrájk lesz, ami a berlini metrót, villamosokat és buszokat bénítja meg. Ez, gondolom csak az első figyelmeztetés, a feketeleves majd ezen a vonalon is jön. Szegény kolléganőm, aki egy agglomerációs faluból busszal jár be, már előre megrendelte a taxit, hogy beérjen reggel az első órára. Aznap ingyen dolgozik. Közben csütörtökön a reptér biztonsági szolgáltatása lassító vagy mittudoménmilyen sztrájkba fog, járatkiesések és késések várhatóak. Ha eszkalálódik, pénteken nem repülök Szicíliába, hanem maradok a fenekemen itthon. Arról még nem is szóltam, hogy hány éjszaka nem aludtunk, mert a traktorosok összehangoltan nyomták a dudát vagy kürtöt, vagy ami a traktoron hangkibocsátásra alkalmas: jó hangos volt, zengett a város. És mi, szegény tanárok, még csak nem is hallottunk arról, hogy idén a munkáltató fizetésemelést tervez - már bujtogatom a kollégákat, hogy akciózzunk mi is. Ne csak elszenvedői legyünk mások nyomásgyakorlásának (amúgy biztosan tök igazuk van és nem haragszom a sztrájkolókra, csak most azért egy kicsit sok így egymás után). Néha azt érzem, hogy az a Németország, ahová tíz éve jöttem, már nincs is, minden szétesőben. Egész Európa szétesőben (Magyarország már rég elesett), és összekapaszkodás helyett vannak, akik csak tovább mélyítik az árkokat. Nem lesz ennek jó vége. 

2024. január 24., szerda

Megszereztem Orbán évértékelő beszédét


Tisztelt hölgyeim és uraim, nemzeti magyarok határon innen és túl, ahol a kurtafarkúból kolbászkerítés!

Legyen béke! Összeesküdtek, megtámadtak, nekünk estek, presszió alá helyeztek, zsarolnak, fenyegetnek, veszélynek tesznek ki, vérünket vennék, kivéve Putyin. Migráns. Szuverenitás. Diktatúra, kommunista tempó, balfasz baloldal, leszerepelt libernyákok, fasiszta, sötét, hanyatló, háborúpárti, nőerőszakoló, gyerekátoperáló, szuverenitásfenyegető, Soros-bérenc, beleértve a kisebbik Sorost is, hogy meglegyen a folytonosság, Gyurcsány és - né. Szuverén. Migráns. Nem hagyjuk, ellenállunk, megvédjük, éljen Trump, aki egynapalattbefejeziaháborút. Békeharc. Államkötvény. Új magyar burzsoázia. Olcsó orosz gáz fifikás szerelője és szeretője. Szuverenitás. Kiharcoltam, megvédtem, visszavertem, legyőztem, magunk alá gyűrtem. Migráns. Megvédem. Kifizettétek. Még az unokáitok is fizetni fogják, de megéri. Utcai harcos, fasza gyerek, a mi kutyánk kölke, kolbász, pálinka, nemzeti szalagos kenyér, keresztény, írott és digitális kereszttény, álhatatos, nemzeti, szuverén, magyar, hejderutyutyu, szuverén, béke. Legyen veletek!

2024. január 21., vasárnap

Bezzeg az én időmben!


A gyerekem szülői értekezlete előtt mindig megfogadtam, hogy nem szólok egy szót sem, mondjon bárki bármilyen baromságot, kibírom némán. Sosem bírtam ki. Elég megdöbbentő volt ugyanis hallgatni egy alapítványi iskolában, amely deklarálta a módszereit, hogy néhány elszabott apuka vagy anyuka olyan szabályok bevezetését várta el, ami nyilván nem passzolt ezekhez a metódusokhoz. Volt, aki egyenesen számonkérte a tizennégy-tizenhat évesek tanáraitól, hogy miért nem szoktatják a fiatalokat olvasásra. Aztán olyat is hallottam egy félresikerült fiú apjától, hogy a gyerekét valójában az óvodában rontották el, ahol nem kaptak szegény kicsik elég memoritert - pontosan ezt mondta: memoritert. Amikor megkérdeztem, hogy ő esténként olvasott-e mesét, másra terelte a szót. Ez az egész nagyon régen volt már és arról jutott eszembe, hogy ma is szembejött velem a facebookon a szokásos kép: boldogan szaladgáló gyerekek fekete-fehér fényképen, versus mobilt nyomogatók színesben. És persze, hogy a - feltehetően öreg és megfelelően megkeseredett - posztoló a nosztalgia dicsfényeitől megszépült régmúlt mellett teszi le a voksát - miközben amúgy maga is egy gép billentyűzetét püföli. Ez a nekünk még jó volt, mi jobban tudjuk, a maiak rémesek, elfajzottak....stb. stb. tipikus generációs ellentét, ami volt, van és lesz is mindig. Igen, mi is mások voltunk, mint a szüleink, akik rohamot kaptak az általunk preferált zenéktől, nem értették, miért hordunk lógó pólót és járunk egyenfarmerben és bőrpapucsban. Az anyám - jó, ez azért tényleg gáz - a lemezjátszót sem tudta bekapcsolni és még büszke is volt rá, hogy mennyire elment mellette a világ. Persze ő ezt nem így érzékelte, neki ez sok volt, túl modern, mert bezzeg az ő idejében...Nos, ma a kütyüket a szülők adják a gyerek kezébe, és kénytelenek odaadni, ha a gyerek azt látja, hogy az apja, anyja egész nap azzokkal bíbelődik. Mindent azokon keresztül keres, old meg, tervez, foglal. Naná, hogy neki is kell. Mióta van internet és számítógép én is használom, otthon is volt mindig, dolgoztam is vele. A gyerekemet mégsem érdekelte nagyon sokáig, mert a diafilm esténként érdekesebb volt, a könyvek, amiket tucatszám olvastam föl neki, teljesen beszippantották. Még ma, felnőttként is emlékszik az olyan ikonikus mesékre, mint a Miska, a betonkeverő és társai. Főleg az érzésre emlékszik, hogy milyen jó volt hallgatni, ami persze nem csak a meséről szól, hanem az együtt töltött nyugodt, békés és értékes időről is. Aztán elkezdte használni a számítógépet, de amíg naponta járt edzésre és örömmel zongorázott, addig pont nem érdekelt, hogy a maradék kevéske kis idejében mit csinál. (Stratégiai játékokat játszott és esküdözött, hogy egy csomót tanult azokon keresztül angolul.) Szerintem jobb tudomásul venni, hogy a világ változik, semmi sem lesz jobb vagy rosszabb, csak más. Az életet megkönnyítik a technikai újdonságok, gondoljunk csak a mosogatógépre vagy az útvonaltervezőre. Bár én az utóbbit rendszeresen felülbírálom és általában nekem van igazam. Ha szülőként sikerül egyensúlyt tartani, nincs baj a kütyükkel, a probléma inkább az, ha valaki inkább odaveti a gyerekét a digitális bébiszitternek, hogy ne neki kelljen vele foglalkoznia. Ha valaki nem érti a gyerekei világát, az nem biztos, hogy a világ és egészen biztos, hogy nem a gyerekei hibája. Én inkább arra biztatnám a kortársaimat (gondolom kiderült, hogy bőven az ötven felettieket), hogy néha azért gondolkodjanak el ls ne zsigerből fújják, amit régen ők is a szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak. Mert ha ezt teszik, pont azt csinálják, amitegykor ők is utáltak az idősebbekben. 

2024. január 9., kedd

Baba a kerítés mögött


Még alig 16, de már elintézett két életet: a gyermekéét és a sajátját. "...a lány a folytatólagos kihallgatása során azt mondta, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást a fogamzásgátlásról, s eleinte nem is tudatosult benne az, hogy terhes." Aztán persze titkolta, gondolom félt a szüleitől, majd egyedül megszülte és átdobta a szomszédba a gyermekét. Borzasztó. Én mind a kettőt sajnálom: az újszülöttet is, hiszen mi végre jött a világra, ha azonnal mennie is kellett szegénynek. De a kamaszlányt is szánom, valószínűleg mély tudatlanságban és pánikban élt, el tudom képzelni azt a rettegést, amit a terhessége alatt érezhetett. Szomorú, hogy senki sem volt, akihez segítségül fordulhatott volna, hogy senki nem vette észre, mi történik vele. (Persze, hogy gyanították, csak jó szokás szerint elfordították a fejüket. A segítség nehéz ügy, sokkal könnyebb ítélkezni.) Ma a kormány szerint szexuális fölvilágosításra nincsen szükség az iskolákban, egyszerűen nem kell a házasság előtt nemi életet élni és semmi gond. Ha pedig mégis baj történik, a kamasz anya(?) megy a börtönbe, a baba pedig a temetőbe. Ez történik, amikor egy egész társadalom elfordítja a fejét.