 |
Potsdam, Cecilienhof |
Van, aki még most is lebeszélne, agresszíven, minden ellenérvet fölsorakoztatva. "Nem igaz, hogy ha X vagy Y talált munkát magának, akkor te nem..." De igaz. Főleg, hogy az elmúlt tíz hónap nem a munkakereséssel ment el. Magamat kerestem. Annyi mindent csináltam már életemben. Volt, amit szerettem, de éhen haltam volna, annyira keveset fizettek érte, megalázóan keveset. Amiért meg jó pénzt lapátoltam össze, azt bizony fogcsikorgatva, boldogtalanul végeztem. Mégis éveken át tapicskoltam a langyos trutyiban, fölemésztve az energiáim, félredobva minden valaha volt álmom. Azt hazudtam magamnak és a környezetemnek, hogy a biztos rossz, még mindig jobb, mint a bizonytalanság és a gyerekért teszem. Pedig miközben mondtam, akkor is tudtam, hogy csak süket duma. Biztos dolog már régen nincs - és nem csak ebben a szerencsétlen, múltba révedő és a középkor felé menetelő országban, gyanítom, így van ez máshol is. De az élet adott egy lehetőséget,ezt nem tolhatom el. Már nincs miért itthon maradni. Húsz évig anya voltam, szinte csak anya és semmi más. Jó volt, de fölnőtt a gyerek, elindult a saját útján, én is megyek a magamén. Remélem sokszor összetalálkoznak az ösvényeink, de nem irányíthatom az életét. Nem is akarnám, nem is tűrné, és ez így van jól. Most viszont újra kell értelmeznem a játékot a nagyszínpadon, és hiszem, hogy lehetek még főszereplő a saját drámámban.
Van még egy fontos "katapult erő": húsz évig hitegettük magunkat, hogy egyszer végre megérkezik Európába az ország. Én is ebben reménykedtem, így volt miért vállalni a nehézségeket. Ám ismét elszalasztottuk a történelmi lehetőséget, mint már olyan sokszor. Ha valaki húsz évvel ezelőtt arról beszél, hogy újraállamosítás, az alternatív oktatás ellehetetlenítése, munkanélküliek, rokkantak megalázása, nyugdíjkasszák einstandolása és a demokratikus intézményrendszerek leépítése jön, nem hittem volna neki. És tessék: száznyolcvan fokos fordulattal tempózunk a Balkán (?) vagy ki tudja milyen "unortodox" világ felé. Naiv voltam? Meglehet. Köszönöm, én éltem már diktatúrában, még egyszer nem kérek belőle. Sorolom az érveket a "menni kell" mellett. És egy ideje már csak emellett. Nem tehetem meg, hogy gyáván ki sem próbálom. Tudom, hogy kosárnyi humán diplomával a tarsolyomban is a társadalmi ranglétra alján leszek. De innen szép nyerni, kedves barátaim. Ez az igazi terepmunka.
Van még egy fontos "katapult erő": húsz évig hitegettük magunkat, hogy egyszer végre megérkezik Európába az ország. Én is ebben reménykedtem, így volt miért vállalni a nehézségeket. Ám ismét elszalasztottuk a történelmi lehetőséget, mint már olyan sokszor. Ha valaki húsz évvel ezelőtt arról beszél, hogy újraállamosítás, az alternatív oktatás ellehetetlenítése, munkanélküliek, rokkantak megalázása, nyugdíjkasszák einstandolása és a demokratikus intézményrendszerek leépítése jön, nem hittem volna neki. És tessék: száznyolcvan fokos fordulattal tempózunk a Balkán (?) vagy ki tudja milyen "unortodox" világ felé. Naiv voltam? Meglehet. Köszönöm, én éltem már diktatúrában, még egyszer nem kérek belőle. Sorolom az érveket a "menni kell" mellett. És egy ideje már csak emellett. Nem tehetem meg, hogy gyáván ki sem próbálom. Tudom, hogy kosárnyi humán diplomával a tarsolyomban is a társadalmi ranglétra alján leszek. De innen szép nyerni, kedves barátaim. Ez az igazi terepmunka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése