Árösszehasonlító

A magyar "fogókolbász" azért nagyon hiányzik odakint

Nem, soha nem leszek bezzeg Németország...Mert nem bezzeg. Az is csak egy ország, a maga előnyeivel és hátrányaival. De azért ma újra elgondolkodtam, amikor elvittem a családot vásárolni. Először egy hipermarketbe mentünk be, utána egy olyan diszkont üzletbe, amiből Berlinben is találunk bőven. Nem vagyok nagy ármegjegyző, de mivel nagyon kevés pénzből kellett kijönnöm, alaposan meg kellett néznem, mire költöm a pénzem. Ami egyértelműen drágább Németországban, az a gyümölcs. Nem, nem a fizetésekhez képest, hanem forintra átszámolva. A hús is viszonylag húzós árban van, de hát az itthon sem olcsó. Kenyeret ott is, itt is lehet viszonylag alacsony áron venni, na olyan is. Lekaptam egy rozskenyeret a polcról, aminek a céduláján az összetevők sora így kezdődött: búzafehérliszt...és van pofájuk rozskenyérként hirdetni...Nem volt drága, de ahhoz képest, hogy mekkora átvágás, ingyen se kellett volna.
Tejet a diszkontban egy picit drágábbal lehet venni itthon, mint Berlinben. Na jó, persze, a sajátmárkásakat hasonlítja össze az ember, a falusi, termelői tej, sőt a biotej, ott is jóval drágább. (És persze itt is.) Lisztet, kristálycukrot olcsóbban veszek Berlinben, mint itthon. Ami viszont egyértelműen a német főváros előnyét mutatja, az az édesség. Néhány, általam megkedvelt kekszféleség, csokoládé sokkal olcsóbb odakint, mint itthon. Gondolom, ez annak az egészségügyi (köznevén chips-) adónak köszönhető, amit az édességre is kivetett a magyar kormány. Jó, nem kell édességet enni, ez egyértelmű. Nem is vettem semmit. Mentem tovább: WC-papír: nagyjából egy árban van. Testápolás: talán itthon egy kicsit olcsóbb, de nem egyértelmű. Kint is vannak jó akciók, ha ügyesen vásárol az ember, Berlinben is olcsón kihozza a legszükségesebbeket. A kávé kint egy kicsit drágább, de nem annyival, hogy az ottani jövedelmekhez mérten ne nevezhessük olcsónak. A benzin egyértelműen többe kerül Németországban, ez nem is kérdés. Igaz, nem kétszer olyan drága, mint itthon, a fizetések pedig minimum kétszer, de inkább háromszor olyan magasak. (Nem a topmenedzsereké, mert azokat itt is nagyon jól megfizetik, az átlagra gondolok, úgy mint: ápoló, tanár, pénztáros, kalauz.) Néztem az embereket, és megpróbáltam kitalálni, hogyan élnek. Hogyan tudnak megélni, ha nekem ez itthon nem sikerült. Mit csinálnak ők másként, jobban, mint tettem én? Nem tudom a választ, de talán egyszer rájövök a megoldásra.