Kitántorgók

A világ minden tájáról érkeznek csavargók, bevándorlók, turisták, kozmopoliták és migránsok

Berlin multikulturális város. A világ minden tájáról érkeznek ide emberek: kozmopoliták, vendégmunkások, csavargók, turisták, migránsok – és persze élnek itt németek is: volt kelet- és nyugatnémetek. Mert bizony gyakran még ma is felismerhető a különbség a fal két oldalán szocializálódottak között.

A nyelviskolában a legkülönfélébb emberekkel találkoztam: ült mellettem japán festőművész, lengyel gyári munkás, lett énekesnő, orosz operaénekes, kameruni ápolónő, szlovén újságíró, spanyol mérnök, mexikói "földbirtokos", olasz filozófus… és sorolhatnám még hosszasan. Általában egyikük sem eredeti szakmájában dolgozik. Például az olasz filozófuslány ingatlanközvetítő, a lett énekesnő és spanyol mérnök pincér (ahogy egy spanyol pszichológus is), az orosz operaénekes ikergyerekeit neveli, és azon morfondíroz, hogy esetleg óvónő lesz, a mexikói "földbirtokos" pedig egy fitnesz center recepciójába szeretne bejutni. Berlin a lehetőségek városa, ha kitartó vagy, tudod, mit akarsz és küzdeni is tudsz célod eléréséért. De akkor is, ha megelégedsz azzal, amit a város kínál: mindig van munkahely a gasztronómiában. A városba érkezésem után, még 2012. szeptember elején véletlenül tértünk be egy kis boltocskába, ahol kávét rendeltünk. Az eladónő felismerte magyar akcentusunkat és anyanyelvünkön szólt hozzánk. Elmesélte, hogy két éve él Berlinben, az utcán szedte össze némettudását, amit holtidőkben újságolvasással és otthon, esti tévézéssel próbál fejleszteni. A fiatal lány Pécsett szerzett közgazdász diplomát. Mindenképpen otthon szeretett volna boldogulni, de nem sok eséllyel próbálkozott. Végül megunta, hogy kihasználják, becsapják,  egy bőröndbe pakolta be a legszükségesebbeket és nekiindult. Egy másik magyar lánnyal bérelnek egy garzont, az eladói munkából pedig ha nem is fényesen, de biztonságosan megél. Akkor még nem ismertem a szociális rendszert, de elhittem neki: Berlinben nem kell attól félnie, hogy az utcára kerül, ha elveszíti a munkáját. Mint mondta, esze ágában sincs hazaköltözni, ő már itt szeretné leélni az életét. A lány nem vendégmunkás, hanem migráns. Benne van abban a 250 ezer magyar munkavállalóban, akik a GKI felmérése szerint tartósan külföldön dogoznak. Az idén júniusban végzett kutatás szerint fél éve külföldön dolgozik a teljes magyar munkaképes korú népesség 4,4 százaléka, és a háztartások 9 százalékában van tartósan külföldön dolgozó személy. A GKI közleménye azt írja: "A fokozódó kitántorgás arra utal, hogy a hazai munkakeresők elégedetlenek az itthoni lehetőségekkel, miközben külföldön láthatóan kiválóan megfelelnek a követelményeknek." A statisztikákban szereplőkről persze nem lehet tudni, miként képzelik el jövőjüket, milyen arányt képviselnek, akik örökre elhagyták az országot, és hányan vannak, akik csak addig maradnak külföldön, amíg összeszedik egy kicsit magukat, illetve amíg nem találnak otthon munkát. A GKI jelentéséből egyelőre csak azt tudjuk, hogy 2010 óta nő a külföldön munkát vállalók aránya, illetve azt, hogy "a fővárosi háztartásokból kisebb arányú (7 százalék) a munkavállalási célú migráció, mint a vidéki települések háztartásai esetében (9-10 százalék). Ennek oka a budapesti kedvezőbb bérszínvonal, a karrierlehetőségek nagyobb száma, a kisebb munkanélküliségi arány." Világos.