Esterházy olvas

Ír, olvas

Németül olvas. Kertészt olvas. (Letzte Einkehr -Az utolsó kocsma) Ahogy Esterházy olvas, nem olvas úgy senki. Na, jó, persze, németül nagyon sokan jobban olvasnak nála. Megnyugodtam, amikor hallgattam, mert a saját novellámat is hasonló izgalmak között olvastam föl németül. Persze egyáltalán nem akarom Esterházyhoz hasonlítani magam. Jó lenne, de nincs miért. 
Amikor én gimnazista voltam, ő fiatal író volt. És snájdig pasi. Egy kulturális műsorban láttam először. Fogalmam sem volt, ki beszél. Ottlikról mesélt, és hogy egy papírra leírta az egész Iskola a határon regényt ajándékul a mesternek. Azt is mondta még: azt hiszik, Ottlikot nem ismerni nem műveletlenség. Pedig Ottlikot nem ismerni egy szép, nagy műveletlenség...akár idézőjelbe is tehetném, annyira emlékszem ezekre a mondatokra. Másnap berohantam egy könyvesboltba, megvettem az Iskola a határon-t (hatalmas mű) és vettem rögvest egy Esterházy könyvet is. Ha jól emlékszem, a Termelési kisregényt. De ebben már nem vagyok biztos. Minden könyvhéten rohantam és megvettem a következő Esterházy regény. Azt hiszem, egy kicsit szerelmes is voltam a pasiba. Láttam egyszer a metrón, nagyon tetszett. Aztán a "szerelem" elmúlt, mostanában nem is olvastam tőle semmit. De ha már idejött Berlinbe, akkor elmentem és meghallgattam. Esterházy miatt mentem, de teljesen magával ragadott Kertész szövege. Nagyon jó. Nagyon-nagyon jó. El akarom olvasni ezt a könyvét.
Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az új lakásomból mentem, és már ide is jöttem vissza. Most pedig itt ülök az ablaknál, egy széken, egy asztalnál és ezeket a sorokat írom. Fura. Hideg van, a padló festéke már most töredezik, a zuhany alatt nem lehet igazán zuhanyozni, mert folyton lekókad a rózsa és a falra folyik a víz, de ma kapok bútorokat, hűtőt. És délben jön a fiam. Ez a legeslegjobb...