Hát, elmentek

Aláírásdömping

Őszi szünet van az iskolában, és öt fiatal többé már nem is jön vissza hozzánk. Két lengyel, egy litván és egy egyiptomi lány, valamint az albán fiú folytatja máshol, "normális" körülmények között tanulmányait. Ők már tudnak annyira németül, hogy beülhetnek egy átlagos iskolapadba. Juliját és Kledit nagyon féltem, ők annyira impulzívak, öntörvényűek, hogy egyáltalán nem biztos problémamentes betagozódásuk. Pénteken volt búcsúreggeli, az egész (kis)iskola elköszönt tőlük, majd az utolsó két órában játszottunk egy jót. Hónapok óta próbálkozunk egy kis közösséget kovácsolni a gyerekekből, s hogy mégis eredményes volt a munkánk, azt a tanítás után láthattuk: ott álltak mindannyian, együtt az iskola előtt, vita és heccelődés nélkül, majd közösen indultak el, hogy még egy kis időt együtt tölthessenek. Annyira helyesek voltak. Reményeink szerint jönnek újak, folytatódik a munka. Nem lesz sokkal könnyebb, bár most már vannak tapasztalataink. Nekem elég konkrét elképzeléseim vannak arról, hogyan tovább. Szerencsére a tanárnő igényt tart a tanácsaimra és hallgat rám. Jó ez a két hét szünet, de tulajdonképpen várom, hogy folytatódjon a munka.