Jagger, tavasz, gyerek

Életöröm a köbön

Az ablakok tiszták, a lakás - a lehetőségekhez képest - kitakarítva, a hűtőben az átlagosnál valamivel több kaja. Igen, jön a gyerek. Mindjárt indulok elé. Elvileg már itt kellene lennie, de reggel telefonált, hogy lekéste a buszt. Nem egyenesen Magyarországról jön. Útközben megállt Prágában, meglátogatta néhány évfolyamtársát és hát igen erősen gyanítom, hogy több sör folyt le a torkokon, mint víz a Visztulán. Néhány napig marad, majd innen röpül tovább az egyetemre. Egyáltalán nem egyhangú az élete. Az enyém annál inkább. Mostanában nagyon sokat agyalok itthon is a munkáról, mert sok a balhé, nehéz a fiatalokkal. De ezekről a másik blogon olvashattok. Lassan tovább kellene lépnem, ezen is sokat töröm a fejem, mert egyáltalán nem könnyű. Bár dicsérik a nyelvtudásom, de az sajnos csak "ahhoz képest" - a bevándorlók többségéhez képest beszélek jó, ahhoz képest szuper, hogy csak másfél éve tanulom...Ez sajnos kevés. Kicsit csalódtam magamban, azt hittem, jobban fog menni. Persze ez már nem az a kor, amikor az ember elmegy egy másik országba és csak az adott nyelven társalog. Az internetnek köszönhetően többet beszélek magyarul, mint németül. Magyarul gondolkodom, magyarul írok, magyarul álmodom. Na, jó, néhányszor már beszéltem álmomban németül is, ami jó jel. Az viszont nem, hogy múltkor Mick Jagger szerepelt nálam éjszaka, egy tanteremben ült a Rolling Stones többi tagjával és én nem tudtam megszólalni angolul, mindent németül mondtam. Úgy látszik, a német totál elnyomta az angolt. Ez elég gáz. Na, mindegy... Az ablaküvegen napfény árad, felderíti szívem-lelkem. Nagyon hiányzik legalább egy kis balkon, ahová kimehetnék ilyenkor megfürödni a fényben. Otthon rendszeresen kitelepültem a teraszra vagy a kertbe. Ez az az időszak, amikor vadul nekiindultam virágpalántákat vásárolni és napokon keresztül csak ültettem. Főleg ládákba és cserepekbe, mert ugye a kutya...de már ő sincs. A nyáron elhagyott. És évek óta nem ültettem virágot. Talán venni kéne néhány cseréppel, de az nem az igazi. A lakásban sosem maradtak meg a virágaim, vagy elfelejtettem meglocsolni őket és kiszáradtak, vagy túlöntöztem és kirohadtak. Egy antikertész vagyok. De a virágokat azért nagyon szeretem. A gyerek ül a buszon, én pedig sétálok még egy nagyot, mielőtt kimegyek a pályaudvarra. Föltöltekezem fénnyel és meleggel. Tavasz van, ez az én igazi évszakom!!!