 |
Olyan nincs, hogy valami csak úgy szép... |
Azt, hogy a szemetet ott dobják el, ahol éppen feleslegessé vált számukra, már nem egyszer tapasztaltam. Harcolok is ellene minden erőmmel. Amikor még Magyarországon tanítottam és tízéves "gyerekeimmel" kirándultunk, egyszer csak egy gombóccá gyűrt zacskó landolt a földön. Nem láttam, ki dobta el és senki nem vállalta magára a tettet. Nem veszekedtem velük, nem vallattam őket, csak színpadiasan kicsatoltam a hátizsákom, beleraktam a szemetet, majd az első kukánál megint stop és újabb nagyjelenet: széles mozdulatokkal, látványosan a kukába hajítottam a zacskót. Akkor, azoknak a gyerekeknek ez pont elég volt ahhoz, hogy soha többé ne szemeteljenek. A gyerekotthonban, ahol mostanában egy szerb-roma kislányt patronálok, szintén működik a személyes példa. Igaz több időre volt szükségem, de most már sem ő, sem azok a gyerekek, akiket magunkkal szoktuk vinni, nem dobálják szanaszét a szemetet. A Willkommen osztályban sajnos eddig még nem találtam meg a megfelelő módszert, hogy megértsék, miért nem jó, ha csak úgy elhajítják a felesleget. De amit tegnap csináltak, a szemetelésnél is jobban megdöbbentett. Tavaszi virágokat szerettünk volna rajzolni a közeli botanikus kert előtti parkban, ahol gyönyörűen pompáztak a szebbnél szebb virágok. És ezek a kamaszok kéjes örömmel tépték le vagy ami még rosszabb, tiporták el a virágokat. Végiggyalogoltak az ágyásokon, szándékosan a virágokra lépve. Nem értem, hogy miért. Tényleg nem értem, hogy ez a minden értelmet nélkülöző rombolás hogyan okozhat bárkinek is örömöt. Az a baj, hogy aki egy városban nő föl, soha nem dolgozik meg azért, hogy a környezete szebbé váljon. Talán ezért nem értékelik sem a szépséget, sem a tisztaságot.Vagy talán azért nem, mert olyan környezetből jönnek, ahol csak használati érték létezik. Az a fontos, amit megehetünk, magunkra vehetünk, minket szépít, ezért kelendőbbek vagyunk tőlük...Szép, csak úgy....na, olyan nincs. Erre is tanítani kell. Mondtam a tanárnőnek, hogy szervezni kellene egy munkanapot a számukra, amikor megtapasztalhatják, mennyit kell dolgozni ahhoz, hogy egy-egy tő virág ilyen szépen viruljon. Talán akkor megértenék, hogy megbecsülendő. Talán. Nagyon szeretném kipróbálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése