Kései történelemóra tanulságokkal

A két "dóm" között  az egykori  Schauspiel-, ma Konzerthaus 

Az átnevezéses játékot nem csak a magyar kormány szereti.  A németek is szívesen élnek ezzel az eszközzel. Nehogy már valami megmaradjon a régi NDK-ból! Persze a fürdővízzel néha a gyereket is kiöntik és olyan, nagy hagyományú intézmények is áldozatul esnek, mint például a Schauspielhaus a Gendarmenmarkton. Az egykor Berlin (és persze Európa) legszebb terének tartott helye, ha nem nézzük a néhány modern, ámde rémesen unalmas és ronda üvegpalotát, még ma is impozáns. Különösen este. Az egykori Schauspielhaus, ma - az átnevezésnek köszönhetően - Konzerthaus, két dómnak nevezett templom között áll és tegnap este egy fantasztikus koncertnek adott helyet. Verdi Requiemjét hallgattuk meg. Rettenetesen megrázott, különösen mert a hangulatom mostanában elég gyászos. Itt kering a baj és a halál körülöttünk, és csak remélni merem, hogy végül az élet diadalmaskodik és ad még nekünk egy kis együtt töltött időt. Tegnap este, ahogy némi szipogást okozva átmosott a zene és utána a plusz ajándékba kapott történelemóra, újra bízni kezdtem. Körbejártuk a Schauspielhaust - kísérőm konzekvensen nem volt hajlandó másként nevezni -, a teret és a környéket, és én megint azt éreztem, amit egy embernek ilyenkor éreznie kell: ami ellen nem tehetünk semmit, azzal ne háborúzzunk. Az erőinket azokra az ügyekre és dolgokra koncentráljuk, amiken változtatni tudunk.
Fotó: wikipedia