Megkérték a kezem

Esküdhettünk volna templomban is

Tulajdonképpen most büszkének kellene lennem, elvégre nem minden nap térdel le az ember elé egy férfi és kéri, hogy legyen a felesége. Nos, hát velem ez ma megtörtént. :)
Választani mentem. A magyar követség a Brandenburger Tornál van, az Alextól gyalog mentem. Szép az idő, gondoltam, járok egyet. Csak éppen menni nem lehetett a járdán. Embermilliók hömpölyögtek a kapu felé, az utat pedig minduntalan "itt a piros, hol a piros" játékosok torlaszolták el. Megállapítottam, hogy a polgárok mindenhol egyformán hülyék, itt is voltak szép számmal, akik bedőltek a beépített ember sikerének. A szavazás most is gyors és problémamentes volt, három perc múlva újra az utcán találtam magam. A Hakescher Marktig gyalogoltam, ott akartam fölszállni a villamosra, ami hazáig hoz. A megállónál azonban rámakadt egy igencsak illuminált német öreglegény. Az az igazi, butafejű, homályos tekintetű tahó, sörösüveggel a kezében. Ezt nem tudtam még megszokni, hogy itt az emberek részegen, nyitott sörösüvegekkel flangálnak péntek déltől hétfő hajnalig. Persze vannak, akik hétköznap is. (Utána nézek, hogy a németek hol állnak  az alkoholisták rangsorában, szerintem inkább elől, mint hátul.) Nos, a kérőm nem sokat teketóriázott, gyorsan kifejtette, hogy feleségül szeretne venni. Én először finoman hárítottam, arrébb mentem, leültem a padra egy arab pasi mellé. Jobb kiszállni egy konfliktusból, ezt már megtanultam az életem során és sokszor bevált. Hát most nem.  A lovagom  utánam jött és féltérdre ereszkedett. Sajnos alig tudtam visszatartani a nevetésem, így nem vette komolyan, amikor határozottan a szemébe nézve nemet mondtam és ismét arrébb álltam. Az arab pasi azonban megelégelte a részeg nyomulását, és beszólt neki. Mutattam megmentőmnek, hogy nyugi, nyugi, ne vegye már olyan komolyan a dolgot. Már azt hittem, mégis igent kell mondanom, hogy leállítsam a konfliktust a két kakas között, de szerencsére jött egy villamos - nem az enyém - és az arab elment. Egyedül maradtunk - gondoltam, de azt hiszem, sikerült mélyen megbántanom az alkeszt, mert végül leakadt rólam és egy pasassal kezdett szórakozni. Hát, így maradtam végül pártában.