Berlin árnyoldalai

Ez is Berlin

Nem tudom megszokni, hogy...
...már délutánonként nyitott sörösüvegekkel glasszálnak az emberek.
...alig található az utcán szemetes. Koszos is az egész város.
...bár egy speciális internetes rendszerbe kell a ledolgozott munkaidőt föltölteni, utána ki kell az egészet nyomtatni, alá kell írni és be kell vinni a központba.
....éppen, amikor a legritkábban jár az S-Bahn, rendszeresen ki-kimaradozik egy járat és egy csomó várakozás után egyáltalán biztos, hogy fölfér az ember az érkező szerelvényre. Mindezt horribilis árú bérlettel a zsebünkben.
....ha egy S-Bahn állomáson a fölfelé vezető mozgólépcső elromlik - és folyton elromlik - , akkor pechünk van: lefelé vidáman jön tovább, fölfelé meg kutyagolhat az ember.
...vannak, akik miután fölszálltak a villamosra, bambán megállnak az ajtóban és nem érdekli őket, hogy az utánuk jövők föl tudnak-e lépni.
...valahol a közelben egy pár, ha éppen olyanja van, hajnal négykor áll neki ordítva veszekedni.
...a kutyatulajdonosok, miután összeszedték kedvencük piszkát, a kis fekete zacskóval együtt hajítják el az utcán.
Szóval, itt is emberek élnek, olyanok, mint bárhol máshol. Mindezzel együtt Berlin egy élhető város. Csak egy kicsit más, mint amikor az ember turistaszemmel látja.