Ezért a tóért megdolgoztam

Kisajátították a tópartot

Ünnepelt ma a munkáltatóm. A Heiligensee (ez egy tó) közeli központjában tartotta éves összejövetelét. Meghívtak, hát elmentem. A hely egy hatalmas nagy gondozási centrum, idősek otthonával, sérültek számára fenntartott lakóközösségekkel, boltokkal, fodrásszal, büfével, sportpályával és mindennel, ami az életkörülményeket jobbá teheti. A jeles alkalomra persze ellepték a különböző bódék, játékosstandok, színpadok, árusok...ahogy szokás. A mi lakócsoportunk is idekirándult, a leánykám is ott volt. Ma éppen szóba se akart állni velem, olyan csúnyán nézett rám, ahogyan csak tudott. Fura, mert pénteken este úgy váltunk el egy szuper jó délután és mozizás után, hogy még meg is ölelt. Hát, ez van, tudomásul kell venni, ő már csak ilyen. Ha már egy tó közelében voltam, elhatároztam, hogy megnézem magamnak a vizet is. Készítettem egy skiccet, hogyan jutok el legegyszerűbben a tóhoz, de annál azért bonyolultabb volt meglelni, mint gondoltam. Valójában ott köröztem a tó környékén, de nem találtam lejáratot hozzá, körbe be volt építve. Valahol van egy strandrész, de én nem úszni, hanem csak sétálni és nézelődni szerettem volna. Már majdnem föladtam, amikor végre megláttam egy lejáratot. Egy régi kikötőhöz vezetett. Elüldögéltem egy kicsit a parton, de nem volt az igazi, egy utcavég jelentette a szabad területet. Szerencsére ma nem volt kánikula, kifejezetten kellemes volt az idő.Visszafelé, az S-Bahn megállóig már busszal mentem. De még így is bőven megvolt ma az a tízezer lépés, amit a szakemberek az egészség fenntartására ajánlanak. Sőt, szerintem az előző napi is - merthogy tegnap csak itthon tunyultam.