Kultúrfőzde

Emberszivárvány

Mostanában a Prenzlauer Bergben található egykori sörfőzdébe járunk moziba. Ma már kultúrát főznek itt, innen a szellemes Kulturbrauerei (die Brauerei = sörfőzde) elnevezés. A szépen felújított (vagy tán le sem rohadt?) gyártelep épületein még láthatóak az eredeti funkciókat jelző feliratok, de persze ma már mindenhol más tevékenységet végeznek: mozi, étterem, klubok, és a fogyasztói társadalomnak megfelelően (vagy a bérleti díjakból eredő jövedelem miatt) egy Rewe szupermarket is.
A lakásomtól úgy jó 3 kilométerre lévő helyre általában gyalog megyek "kell a mozgás" jeligére. Az idő tegnap is csodálatos volt, kifejezetten élveztem a sétát. Ahogy egyre közelebb értem, fura embercsoportok jöttek velem szemben: tetőtől talpig le voltak színes festékkel fújva. A szivárvány színeiben pompáztak fejbúbtól lábfejig. A fura képződményre titka a Kulturbrauereiben derült ki. A hatalmas udvar partivá alakult. Holi Fest - valamilyen színes, vidám indiai ünnep - zajlott éppen iszonyatos tömeggel, dobhártyaszaggató zenével, és olyan színorgiában, amilyet még nem is láttam. Mindenki pont olyan színpompásan nézett ki, mint az utcán hazafelé bandukolók. A lila és a rózsaszín domináltak, de valójában tényleg szivárvánnyá varázsolták a résztvevőket. A német film, amit láttunk, amúgy elég érdekes volt. A címe: Mi vagyunk az újak. Három  egyetemistaként lakóközösségben élő, ma már nyugdíjas tag (két pasi egy nő) újra WG-be költözik (WG=lakóközösség, amikor többen bérelnek egy lakást). Az ő életükről, a felettük lakó mai fiatal egyetemistákról (két csaj, egy pasi) és persze a két csapat ellenszenvből barátsággá szelídülő kapcsolatáról szólt a film. Hazafelé, a villamoson egy fáradt, magányos színes (mármint festékes) lány üldögélt a csuklóban a földön. Az idősebbek kicsit furcsán, kicsit kuncogva pillogtak felé. Két generáció, mint a filmben. Mondhatnám, hogy két külön világ, de ahogy a saját fiatalságomra visszaemlékszem, hát nem is annyira más.