Szerb-magyar

Valahol Angliában

A foci vb-t nem néztem, a vízilabda eb-t viszont nagyon is követem. Szerencsére bejön az interneten az M1, így élőben nézhetem a magyarok meccseit. Nem véletlenül áll hozzám nagyon közel ez a sport. Éveket töltöttem a medence partján, vittem, hoztam a gyerekem a vízilabda edzésekre/ről, szurkoltam a meccseken és szenvedtem az erőszakos szülőktől. Szidták a saját gyereküket, ha úgy vélték, nem jól teljesít, és persze a vesztes meccsek után a mások gyerekeit is...Volt egy apuka, aki mindenkinél jobban értett ehhez a sportághoz, osztotta az észt. Aztán, úgy egy év után kiderült, hogy úszni sem tudott. Emlékek...A válogatott egyik tagjára még emlékszem a KSI-ből. Amolyan ropi-típusú kissrác volt ő is. Az apukája akkor azt mondta, hogy ezek közül a gyerekek közül egyik sem lesz igazi játékos. Hát, az övé az lett. Nagyon is. Az enyém meg az egyik angol egyetem vízilabdacsapatának oszlopos tagja. Egyszóval nézem a meccseket és néha bizony nem tudom magamba fojtani az örömöm. Különösen a szerbek elleni meccs volt fantasztikus. Azt hittem, hogy  déli szomszédaink szokás szerint agresszíven letarolják a mieinket, de valójában csak a negyedik negyedben hozták a "megszokott" durva formájukat.  Szerencsére akkor már későn.
Már alig várom a következő rangadót...