 |
Ember, ember hátán
|
Ezen a hétvégén talán állt is az az önmeghatározás, amivel ez a berlini sörfesztivál hirdette magát. A Frankfurter Tortól indult el a pavilonok tömege és valószínűleg majd' az Alexander Platzig tartott. Kihagyhatatlannak gondoltam, mivel azt írták, hogy rengeteg kis sörfőzde kínálja termékét. A szokásos szombat esti mozi előtt gondoltam tiszteletem tenni. A villamos az esemény főbejáratánál nagyjából kiürült. Viszont más valószínűleg jobban szereti a sört és kitartóbb nálam, ugyanis kirándulásom nagyon rövidre sikerült. Ekkora tömeget rég láttam már. Két sor pavilon közé voltunk beszorítva de úgy, hogy haladni sem lehetett. Nagyon hamar meggondoltam magam és elmenekültem a babakocsiban üvöltő szerencsétlen csecsemők, a már kora este "igen jókedvű" felnőttek és a gyorsan zombivá változó sörfogyasztók, valamint a különböző helyen más-más zenét játszó bandák hangzavara elől. Nem nekem való az ilyen. Ráadásul annyira meleg volt, hogy attól véltem, egy pohár sörtől is megfájdul a fejem. Miközben a Kulturbrauerei felé sétáltam, azon morfondíroztam, milyen szülő az, aki ekkora tortúrának teszi ki csecsemőjét, a lábak között, nyakig porban húzva-vonva szegény kicsit.
Szerencsére a film nagyon jó volt (Monsieur Claude und seine Töchter - egy igazi multikulti, roppant szórakoztató történet Franciaországból). És utána megvolt a sör is: kényelmesen, beszélgetéssel körítve, a meleg nyári este megkoronázásaként - ahogy kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése