Kiállítás az első világháborúról

Az a bizonyos gulyáságyú

Már régen meg akartam nézni a Historisches Museum első világháborúról rendezett időszakos kiállítását, de fegyelmezetten megvártam vele a fiam. Biztos voltam benne, hogy őt is érdekli. A gyerek péntek éjjel érkezett, vasárnap délután már a múzeum padlózatát koptattuk. Érdekes, amikor a pénztárosnő statisztikai céllal megkérdezte, honnan jöttünk, elnevette magát: ma valamiért nagyon sok magyar jön.
Történelmi ismereteim hagynak kívánnivalót maguk után, különösen az első világháborúról tudok keveset. A kiállítást jól megszervezték,  rengeteg anyagot hoztak ide a világ minden pontjáról. Imádom a régi fotókat, láthattam is most nagyon sokat. Ráadásul folyamatosan ment egy 19 perces összefoglaló is az eseményekről. Szlovéniában, Kobaridban már jártunk az első világháborús múzeumban. A városka északon, az Isonzó folyó közelében található. Megrázó volt látni a magyar emlékeket. A katonai felszerelések, ruházatok, térképek, fegyverek között gulyáságyút is láthattunk. Az ember elmélázott egy kicsit a gázmaszkok előtt, nem kíméltek bennünket a halottak látványától sem. Láthattuk, mennyivel lassúbb és személyesebb volt még ez a világháború, mint a második, de az öldöklés, az öldöklés. És persze, amikor az ember ilyen relikviák között sétál, eszébe jut a délszláv háború, és azok is, amelyek éppen most folynak a világ több pontján. Jó lenne öldöklés nélkül élni, de - azért annyi ismeretem mégiscsak van a történelemről, hogy belássam - nem megy. Mindegy, mire fogjuk, háborúk mindig lesznek és ez borzasztó.

Az értelmetlen halált nem lehet sem megszokni, sem elfogadni

Első világháborús múzeum Szlovéniában

Itt is jártak előttünk magyarok