 |
Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal
|
A hétvégén elutaztunk Lübeckbe. A fiam találta ki, hogy menjünk már együtt valahová, nekem meg nem kellett kétszer mondani. A tengert mind a ketten szeretjük, a múltkori kiránduláson pedig teljesen beleszerettem a Hanza városokba, szóval Lübeck ideális választásnak tűnt. A 12. században alapították újra, a Hanza-szövetség központja volt évszázadokon át, jelentős - szigetre épült - óvárosa van és hát tíz kilométert kell csak a tengerig utazni. Volt még két nagyon komoly érv Lübeck mellett: az egyik, hogy itt született Thomas és Heinrich Mann, szülőházuk - a Buddenbrook ház - múzeum. A másik pedig, hogy Travemündében (Lübeck tengerpartja) található Németország legöregebb világítótornya. Miután a kocsim otthon van (Magyarországon) kénytelenek voltunk busszal menni. Bő három és fél óra alatt odaértünk. Az időjárás előrejelzés alapján volt okunk rossz időtől tartani. Berlinből esőben indultunk el, de Lübeckben már többnyire sütött a nap. Az első nap keresztbe-kasul bejártuk az óvárost, ami lenyűgözően szép. Tele van több évszázados házikókkal, ősrégi templomokkal, kellemes utcácskákkal. Nem tudtuk abbahagyni a nézelődést. Délután átvettük a szállásunk kulcsát. Egy nagyon kedves kis házban laktunk, szinte az óváros szívében. Délután meglátogattuk mindkettőnk nagy kedvencének, Thomas Mannak a szülőházát. Nagyon gazdag kiállítást hoztak létre a családról, rengeteg képpel, tárggyal és egyéb információval. Megható és lenyűgöző volt a két világhírű írófivér nyomdokain járni. Azt hiszem, még egyszer elolvasom a Buddenbrook házat (pedig már háromszor olvastam.) Este egy folyóparti kisvendéglő teraszán vacsoráztunk és nem, egyáltalán nem volt hideg. Másnap kibuszoztunk Travemündébe, a tengerpartra. Csöpörgő esőben indultunk, napsütésben érkeztünk. Tényleg kegyes volt hozzánk az idő. Ott is hatalmasat sétáltunk, élveztük a sós levegőt a békés nyugalmat. És persze megnéztük Németország legrégebbi világítótornyát, ami ma már tengerészeti múzeum. Képet nyerhettünk róla, hogyan működtek régen a világítótornyok. Késő délután még sétáltunk egyet Lübeckben, aztán buszra kellett szállnunk.
 |
Beleszerettem Lübeck házaiba
|
 |
Városháza
|
 |
A Piactér - vasárnap délutánig mesterségek bemutatása folyt, tele volt a tér sátrakkal
|
 |
A Buddenbrook ház
|
 |
Thomas és Heinrich Mann lába nyomában jártunk
|
 |
Keleti-tenger
|
 |
Németország legöregebb világítótornya. Több mint ötszáz éves
|
 |
Kilátás a 31 méter magas világítótorony tetejéről. Letörném a kezét, aki ennek a rondaságnak az építésére engedélyt adott
|
 |
Ez is egy világítótornyocska
|
 |
Travemünde
|
 |
A tenger és én
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése