A falak leomlanak

Egykori NDK-s lakásbelső. De simán lehetne magyar is

 Ha jól számolom, huszonöt éve omlott le a fal. Igen, mert 1989. november 9-ről 10-re eső éjszaka történt meg a nagy áttörés. Ma reggel az U-Bahnra várva megemlékező plakátokat láttam, innen jutott eszembe. Délután pedig, amikor bevásárolni mentem az egyik plázában lévő szupermarketbe, érdekes kis kiállításba botlottam. Többféle installáción keresztül mutatták be az egykori NDK polgárok (akkor nem azok voltak) életét. Hát, sok mindenre ráismertem a magam gyerekkorából, tényleg ilyesmi - is - volt az átlagemberek élete. Persze nem csak ilyen és nem mindenkié. De amikor nézegettem az egykori átlagos konyhát, szobát, a tucatbútorokat, a szegényes boltot, a Trabantot, ami még nekem is volt, hirtelen megértettem, miért érzik még ma is sokan megalázottnak magukat az egykori NDK lakói közül. Nem tehettek róla (jó, persze azért sokan kisebb-nagyobb mértékben igen), hogy nekik ez jutott, hogy az iskolában hülyeségekkel tömték a fejüket és hogy a vezetőik, akiket nem ők választottak, eladták a nép szabadságát.  Az emberek meg nyitott határok, és önrendelkezés helyett olcsó krumplit meg dotált gyerekruhát kaptak. A volt nyugat-németek, akik csak a véletlennek köszönhették, hogy a fal jó oldalára kerültek, még ma is ujjal mutogatnak kevésbé szerencsés nemzettársaikra. Persze nem ezért nosztalgiázik még mindig sok egykori keletnémet a régi szép idők után. Sokkal inkább az olcsó krumpli miatt. Én már megtanultam: nincs jó társadalmi rendszer. A demokrácia is többé-kevésbé csak illúzió. Mégis csak ott szabad élni, ahol legalább törekednek rá.

További gondolatok a témáról: Falak

Egy csomó ismerősömnek volt ilyen sarokgarnitúrája

Konyhaszekrénysor

Óvoda

Boltbelső

Van-e ki nem ismeri?