Rostock és a Keleti-tenger

Már csak ezért a látványért megérte...

Őszi szünet volt a suliban. Mivel beíratkoztam egy német kurzusra (jó pap holtig tanul) az első héten délutánonként még volt tennivalóm. A második héten hezitáltam, mit csináljak, hazamenjek vagy sem, de aztán - szerencsére - bejelentkezett a gyerekem látogatóba. Nagy dolgokat nem csináltunk ittlétének hete alatt, sétáltunk sokat, dumáltunk nagyokat, ő találkozott itteni barátaival, rokonok jöttek hozzánk, az egyik nap pedig elutaztunk Rostockba. Unokahúgom ajánlotta a várost, de én is kíváncsi voltam az egykori NDK nagy kikötőjére. Ráadásul Rostock is hanzaváros volt, szóval nagyon érdekelt, hogy néz ki. Reggel indutltunk busszal, ami majdnem üres volt. Az ülést szinte fekvőre lehetett dönteni, így végigaludtuk az odautat. A város szép, de azért nem vetekszik sem Lübeckkel, sem Stralsunddal (hogy a balti hanza városokról és Gdanskról már ne is beszéljünk). Délután kimentünk Warnemündébe, Rostock fürdővárosába. Nagyon élveztük a tengerparti sétát. Megint rámjött, hogy a tengernél szeretnék lakni, persze inkább délen, mint északon. Imádom a vizet, a sós levegőt, a végtelen horizont látványát. Warnemünde valószínűtlenül hasonlított Travemündére (Lübeck tengerparti városa). Még a halas büfé előtt is ugyanolyan lassan haladó sor állt, mint amit egykor Travemündében megéltünk. Este hasonlóan kényelmes körülmények között utaztunk vissza Berlinbe. A fényképek minősége bőven hagy kívánni valót, mivel már csak a helyszínen jöttem rá, hogy hiába raktam töltőre a gépem elemét, nem hajlandó energiát szolgáltatni. Szóval minden fotó telefonnal készült. (Itthon kiderült, hogy szerencsére sem az aksival, sem a töltővel nincs baj, valószínűleg véletlenül kihúztam a konnektorból, mielőtt tölthetett volna.)

Warnemünde