2018. május 13., vasárnap

Lakatlan



Vaksin pislognak a koszos ablaküvegek,
nem kergetőznek a szobákban gyerekek .
Az ablaktábla lassan szétkorhadóban,
nagy a deficit beköltöző lakóban.

A természet igényt formál a terekre,
összébb rogy a jéghideg kémény telente.
Madár fészkel  a bedőlt tető alatt,
egérürüléktől ázik a burkolat.

Volt itt egykor élet: születtek és haltak,
terveztek, reméltek, féltek és akartak
valami újat, amely nem tűri,
hogy a múló idő maga alá gyűri.

A konyhából rég eltűntek az ízek.
A homlokzaton megfakultak a színek.
Halk sercegéssel mállik a festék a falon,
az egész ház üres szellembirodalom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése