Búcsú

Szeptemberben reggel még megszeppenve sírtak,

az iskolaév végén  már búcsúlevelet írtak.

Kis emberek, nagy szívvel, mind szeretetet akar,

hagyjuk őket játszani, mert felnőnek hamar.

Ülnek a széken és ártatlan szemekkel néznek,

a ceruzából ágyú lett, radírgumi vitézzel

hadd játsszanak, ráérnek még a nagybetűsre várni,

egyszer majd úgyis be kell a csatasorba állni.

Hát ennyi volt, ég veletek, elsodor az élet,

megyek tovább, lesz új csapat, nincs vége a mesének.

Ne hagyjátok, hogy  szárnyaitok  bárki is letörje,

váljon valóra álmotok, ne engedjetek belőle!