Káosz

Egy másodikos kislány küldte. Én vagyok a kék ruhás, ő pirosban van. :)

        

Egyre gyakrabban jut az eszembe, miért is hagytam abba a tanítást egykor. Négy éve dolgozom tanárként Berlinben: matekot és természettudományokat tanítok, illetve nagyjából a magyar környezetismeretnek megfelelő tárgyat egy általános iskolában. És sajnos ezt is egyre jobban unom. A kisszerűségét, az elavultságát, azt, hogy a 21. században nincs minden teremben okostábla, és az igazgatótól kell elkérni a projektort, ha valamit mutatni szeretnél a gyerekeknek, de hosszabbítót is szerezz hozzá. Minket is megtépázott a koronavírus. Tavasszal még mindenki a saját eszközeit használta és E-Mailen küldözgette a feladatlapokat. Idén legalább kaptunk laptopot és minden gyerek bejelentkezett a teamsbe. Decemberben, a téli szünet kezdete előtt három nappal  kellett  - ismét - átállni home office-ra. Pénteken még megerősítette az iskolavezetés, hogy a szünetig biztosan bejárunk, ennek megfelelően terveztem meg az utolsó hetet, vasárnap este pedig bejelentették, hogy mégsem. Tervek és egy csomó munkaóra a kukában landoltak. Először úgy volt, hogy január második hetén már ismét rendes tanítás lesz, aztán kommunikált mindenki összevissza. Egyszer már tényleg újra akarta Berlin főpolgármestere nyitni a sulikat, de akkora volt a szülők fölháborodása, hogy meghátrált. Most viszont szinte biztos (már amennyire itt bármi is az), hogy jövő hétfőtől egyfajta totálisan idióta hibrid megoldással vezetik vissza az életet a suli falai közé. Első körben az 1-3. évfolyam kezd, fél-fél osztályokkal. Egy hétig az osztály egyik fele jár be és normális órarend szerint tanul, a másik héten a másik fele. A nagyobbaknak marad a digitális oktatás. Én eddig minden nap minden órát megtartottam, ha rövidebben is, online. A jövő héttől ez úgy néz ki, hogy hétfőn a hatodik órában lesz egy matek órám egy második osztályban,  kedden szintén egy, a harmadik óra, hogy pont derékba törje a délelőttöt, szerdán pedig az első három. Ezeket kell az iskolában megtartanom, miközben van még három másik osztályom négy különböző tantárggyal otthon, illetve a másodikos osztály másik fele. Agyrém. És mellette itt az egyetem, leadandó esszével és dolgozatokkal. Ráadásul annyira nem foglalkoztam az adminisztrációval, hogy problémák lehetnek a kreditek elismerésével. Mert persze a vírus a felsőoktatásnak is betett, ott is online vannak az órák, már ugye, ha a tisztelt tanerő hajlandó azokat megtartani. Az egyik legnehezebb szeminárum tanárnője például az elmúlt szemeszteren egyetlen órát, de még konzultációs sem tartott, föladta az irodalmat, millió feladattal, azt hittem, beleőrülök. A nyári szünetem fele is ráment, de mindent leadtam időben. Nulla visszajelzést kaptam. Most, fél évvel később csak ráírtam a nénire, hogy mégis, hogyan fogom a négy kreditet megkapni, ha személyesen nem találkozhatunk, mire volt képe azt válaszolni, hogy még nem ellenőrzött le minden leadott anyagot, türelmünket kéri. De mégis meddig? Mi a francot csinált eddig?  Közben millió levél a szülőktől, hogy miért nincs még több feadatlap föltöltve, vagy éppen miért van egyáltalán egy is, mert ő ugyan ki nem nyomtatja a gyereknek, és elfelejtette a jelszavát, küldjem el újra, meg újra, és nincs meg a gyerek matek könyve, nem tud dolgozni, majd mikor beszkennelem este kilenckor a szükséges tíz oldalt,  feltöltöm a megfelelő helyre és megírom az anyának, hogy hol találják, másnap a gyerek azzal fogad, hogy nem tud velünk dolgozni, mert nincs könyve. Passz. És miért nem csoportbontásban tartom az online órát (egy olyan osztályban, ahol amúgy soha nem tanítok csoportban), mi a házi feladat (amit minden óra után föltöltök a megfelelő helyre), és a Herr mittudoménkicsoda alárja nekem a nyelvészet 5 kreditjét, ha elküldöm neki, és megírom, hogy melyik irodába továbbítsa - azt sem tudom, miről beszél, ezek szerint nekem valahová el kellett volna valamit már eddig is küldenem? - tényleg megőrülök. Én mindössze harminc kreditpontra hajtok, azt mondták a Szenátusban, szabadon választhatok tárgyakat németből, és ha megvan a szükséges pontszám abba is hagyhatom az egyetemet, mert a matekot és a termtudot elfogadták a magyar diplomámból, de német tanári végzettségem ugye nincsen és ez itt kötelező. Szóval taníthatok nyugodtan, csak éppen kevesebbet keresek, mert a diplomám nem kaphat enélkül teljes elismerést. Azt hiszem, mire megszerzek mindent ehhez, már pont nem akarok tanár lenni. Csak azt tudnám, mi  a fenét csinálok még a nyugdíjig hátralévő igen sok évben?