Megszűnt Norvégia

Koppenhága fotójával vigasztalódom

Lett egy lyuk a Földön. Csodálkozva vettem észre, hogy a tenger Svédország partjait mossa, és ahol egykor Norvégia terpeszkedett, semmi sincs. Eltűnt Oslo, megszűntek a fjordok, elnyelte a víz a Lofoten-szigeteket, már nincs, aki megkérdezze hva heter du. Odarohantam a könyvespolchoz, ahol eddig Knut Hamsun művei sorakoztak - semmi, üres a helyük: Auguszt sem a világ vándora többé és az Éhség is a múlt ködébe vész.  Óriási fájdalom tört rám. Erre valamikor gyógyír volt Jan Garbarek zenéje, de hiába kutattam, egyetlen dallamtöredéket sem leltem tőle. Hát igaz a hír - hajtottam le a fejem: Norvégia megszűnt nekünk, magyaroknak létezni. Kinek mit intézett a kormánya - jutott eszembe és fölhorgadt bennem a remény, hogy talán, esetleg, ha nagy szerencsém lesz, Berlinben újra megtalálom mindazt, amit most elvettek tőlem. (Hogy arról a sok milliárdról már ne is szóljak, amit a magyar civilektől vettek el.)