Mindentaláíró golyóstoll

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Katika, aki nagyon szeretett iskolába járni. Ő volt a tanárok kedvence, mert mindig gondosan megírta a házi feladatát és szorgalmit is csinált. Ha verset kellett tanulni, Katika már másnapra kívülről fújta a strófákat, ha a kötelező irodalmat kellett kiolvasni, addig nem ment játszani, míg az utolsó szóhoz nem ért. Katika jó megfigyelő volt, látta, hogy a tornatanár bácsinak lyukas a cipője, az irodalomtanár haja lenőtt, mert nincs pénze festékre, a matektanár meg nem tudta kimatekozni a büfében a szendvics árát, így éhesen ment vissza az órára. Katika elhatározta, hogy éhbérért biztosan nem megy tanítani. Így is lett. Okleveles közgazdásznak tanult inkább, majd ösztöndíjat ösztöndíjra nyert, kiművelte magát és megtanult egy csomó nyelvet. Amikor gyermekei születtek, otthon maradt, hogy beteljesítse a női princípiumot, vagy mit, de nehezen viselte a száműzetést. Annak viszont továbbra is nagyon örült, hogy még mindig nem kell éhbérért tanítania. Hogy, hogynem, egyszer megjelent előtte egy jó tündér, aki megajándékozta egy csodálatos golyóstollal és álommunkát kínált neki: a magyar családokért kellett dolgoznia. Mivel ezt rendesen megfizették, sőt, még annál is jobban, örömmel szentelte napjait feladatainak. Minden erejét latba vetette, hogy minél több boldog magyar gyermek szülessen, aki boldog magyar családban nő (az apa férfi) fel. Aztán hogy, hogynem, megjelent előtte egy köpcös kobold, hasa, mint a boroshordó, nadrágja redője, mint tangóharmonika és még fontosabb feladatot bízott Katira. Kati elhatározta, hogy már nem csak a magyar családokért, de minden magyarért (kivéve az ateistákat, a szingliket, a melegeket, a szivárványcsaládokat, a szegényeket és a lipsiket, meg szocialistákat) küzdeni fog. Asztalán ott tornyosultak a törvények, amiket nem írt alá, mert nem az emberek javát szolgálták. Ám láss csodát, amit nappal megfontolásra vissza akart küldeni, éjjel valahogy mégis aláíródott. És ez történt újra meg újra. Szegény Kati már teljesen kétségbeesett, hogyan történhet meg ez a csúfság, hiszen ő a családok érdekében nem szignálta a nemzetrontó törvényeket. De azok valahogy mégis aláíródtak. Egy este megbízta egyik testőrét, hogy lesse már meg a függöny mögül, mi történik az elnöki szobájában. Másnap a testőr rémülten jelentette, hogy amit besötétedett és elcsendesült a város, éteri hang szólalt meg a szobában: Írd alá tollacskám, írd alá tollacskám! A hangra a golyóstoll megmozdult és aláírta Katalin asszony nevét. Kati akkor döbbent rá, hogy őt bizony nagyon átbaszarintották, mert a jóságosnak hitt tündér bizony egy Soros nevű nemzetrontó hazug álcája volt csak, aki kihasználta az ő elhivatottságát. Másnap Kati tűsarkaival addig tiporta a tollat, míg ripityomra nem törött. Azóta nem írnak alá az elnöki palotában olyan törvényt, ami megkeserítheti az emberek életét. Aki nem hiszi, járjon utána.