Úgy tudtam, hogy jön a következő. Néhány napja az amúgy méregdrága és még talán két éves sincs laptopom kinyitása közben fura, nyekergő hangot hallottam. Normálisan már nem is tudtam a drágát becsukni: az egyik képernyőt tartó zsanér feladta. A mikrofonja amúgy már hónapok óta csak akkor működik, ha éppen jó kedve van. Az utóbbi hetekben folyamatosan rosszkedvű volt. Két éve nyáron direkt fémvázas, drága készüléket vettem, mert az előzőnek is a zsanér volt a gyönge pontja. Pénteken elvittem egy szervizbe, ahol a szimpatikus fiatalember forgatta, nézegette, majd közölte, hogy Kínából tudna 4-6 hét alatt alkatrészt szerezni, alaphangon 60 ezer lenne, de nem garantálja, hogy ha megbontja a masinát, nem törik el, szét, szana, szóval...Értettem a szóból. Simán lehet, hogy még garanciális, de sem a számláját, sem a garancia levelet nem találom (itthon, mármint Magyarországon). Ez a kétlaki élet egyik problémája, semmi sem ott van, ahol azelőtt. Van egy halvány emlékem, hogy kivittem magammal Berlinbe, de persze lehet, hogy nem. Gondolom majd előkerül, ha nem keresem és végképp nincs rá szükségem, majd úgy négy-öt év múlva valamilyen mappából. Ez most már mindig így lesz? Azért dolgozom, hogy meg tudjam venni az életemhez szükséges dolgokat? Amelyek egyre drágábbak és egyre gyorsabban mennek tönkre? A gutaütés határán járok. Főleg, mert pontosan tudom, hogy alig tudom le ezt a problémát, felbukkan a következő. Ráadásul nekem itt is, ott is vannak cuccaim, és hiába keresek sokkal többet, mintha itthon dolgoznék, sosem jutok egyről a kettőre, ha mindent duplán kell megfizetnem. Még jó, hogy a másik laptopom céges. Legalább annak a javíttatása nem az én vállamat nyomja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése