Veszélyesen élni

Ez egy nyári felvétel

Van, aki téli túrára megy, s ha valami balul üt ki, az életébe kerül. Sajnos most ez történt Szlovéniában. Én - bevallom - megsirattam a számomra ismeretlen fiatalembert. Bármelyikünk gyereke lehetett volna. Sokan persze nem így gondolják, azonnal, törvényszerűen beindult az áldozathibáztatás, a minek ment oda, és mi mindenre mehetett volna a mentésére költött pénz. A csúcs az volt, amikor egy magashegyi "szakértő" szerint egy rászoruló családnak vehettünk volna egy házat abból az összegből. (A szlovének pénzén. Ügyes.) Nos, a magyar átlag szintén szereti a kihívásokat és keresi az extrém helyzeteket, úgy mint dagadtra zabálás, dohányzás, piázás, mozgásmentesre lustított élet, a másként gondolkodók dühkitörésig alázása és gyűlölése, drog, napi hat kávé, karácsonyi kajakóma...Aztán, ha beüt a krach, akkor mondhatják a többiek, hogy minek ment oda: a kocsmába, a dohányboltba, a húsos pulthoz, a süteményes tálhoz, a facebookra. Persze én vagyok a legnagyobb hülye, hogy egy ilyen hír alatt egyáltalán beleolvastam a kommentekbe. Ismerve hazánk mentális és morális állapotát, számítani lehetett a sok együttérző szó mellett a szintén számos rosszindulatú, másokat lealázó, a mindent jobban tudó ostoba magabiztosságból sziporkázó baromra. Ezek mindig megjelennek, ezek mindig jobban tudják, ezeknek nincs egy jó szavuk. Hát legyenek ebben a fortyogó gyűlöletben boldogok, ha tudnak. 

A balesetet szenvedő férfi családjának őszinte részvétem!