Viktor pajtás

Kedves Naplóm! 

Ma olvasás órán az volt a feladat, hogy Viktor pajtást mutassuk be, előnyös tulajdonságai tükrében. Viktor pajtás már nem gyerek, de szerintem még mindig szeret játszani. Bújócskázni egészen biztosan. Amúgy nekem is ez a kedvenc játékom, csak én a konyhaszekrény alsó polcára szoktam bekucorodni, Viktor meg az nemzeti országban keres magának olyan helyet, ahol nem találják meg őt a rossz emberek, akik kérdésekkel provokálnak. Igaz, azt nem tudom, mit jelent, hogy provokál, de valami nagyon rossz lehet, talán olyan, mint a csúfolódás. Viktor szereti a focit, nekem is ez a kedvenc sportom. A falunk csapatában játszok, csak most télen vizes a pálya, így nem tudunk edzeni. Apukám azt mondta, ha még egy kicsit várunk, talán a mi falunk is kap egy olyan stadiont, amiben lehet fűteni a füvet és akkor télen is edzhetünk. Én ezt sem értem, hogyan lehet füvet fűteni, eddig azt hittem, ez fordítva van, a fűvel kell fűteni, ahogy a szomszédban Valika néni télen néha megpróbálja. Mert már nincs neki elég pénze fára. De Valika néni azt mondta, hogy majd a választás előtt biztosan kap fát, vagy valami ajándékot, és akkor végre jól befűt és meg is tud rendesen fürödni. Mert most túl hideg van hozzá. Valika néni is a Viktor pajtást szereti a legjobban, mint én, azt mondta, rá fog szavazni. Hát én nem tudom, mert én még ahhoz kicsi vagyok, hogy szavazzak, de majd, ha nagy leszek én is rá szavazok, mert megvéd minket a migráncsoktól. A migráncsok, olyanok, mint a pomogácsok, vagy kik, olvastam is egy mesében róluk, nagyon félelmetesek. Még senki sem látta őket, annyira félelmetesek. De Viktor pajtás azt mondta, ő jól tud az utcán verekedni és megvéd minket. Láttam is egy nagy kék plakáton, hogy meg tudja csinálni. Annyira erős. Meg attól is megvéd, hogy lánnyá kelljen változnom. Nagyon utálom a lányokat, rossz lenne foci helyett babákkal játszani, meg mindenféle gazból leveset főzni. Köszi Viktor pajtás. A fogalmazást föl kellett az óra végén olvasni, a tanító néni azt mondta, hogy nagyon szépeket írtam, csak nem tudom, miért volt könnyes a szeme. Annyira örült vajon, hogy Viktor pajtás a mi legkedvesebb vezetőnk? Szerintem igen. Most befejezem, kedves Naplóm, majd holnap folytatom és elmesélem, milyen volt a közös éneklés Budapesten, amikor valamilyen kastélyt ünnepelünk nagyon szomorúan. Akkor majd holnap!