Az időnyerés a tét

Boomernek tartanak a statisztikák, bár épp, hogy benne vagyok a - szerintem nem is kicsit - erőltetett generációs felosztás ezen csoportjában. Megtanultam mindent, amit kellett: hivatalos ügyeim nagy részét digitálisan intézem, a telefonon bankolok, modern készülékeim vannak. Az autómat automata mosóban mosatom, a poszívóm vezetékmentes, évente sokszor vezetek le közel 1000 kilométeres távokat. Sajnos közeledem egy olyan időszak felé, amikor majd nyuggernek neveznek, és besorolnak Kissné Manyika és Kovácsné Lujzika mellé, akiknek fogalmuk sincs a valóságról, ezért kis porcukorral megszórva habzsolják a propaganda híreit, sőt kommentelik is azokat: "Minek ment oda.  Akit külföldről pénzelnek, ne szólhasson bele, Ukrajna rossz, Putyin jó,  Orbán Viktor megvéd minket, sőt, még a nyugdíjt is kifizeti. Mi elégedettek vagyunk. A kenyér, az mondjuk drága, de ez Brüsszel hibája. Pfúj lipsik meg buzik."  Persze egyre többen vannak és lesznek, akik azért ennél árnyaltabban látják a világot, ez nagy problémája a Fidesznek, hiszen lassan kihalnak a feltétel nélküli híveik. Az önmagát egyszerű vidéki csávónak feltüntető amúgy magángéppel röpködő, minden jel szerint nagyon gazdag miniszterelnök a kritikusan gondolkodókkal nem tud mit kezdeni. Érvei nincsenek, rendszere morális és gazdasági szempontból is védhetetlen, ezért üt, rúg, kiabál - ezt hozta otthonról magával. Sereget gyűjt, hadba indul, háborút szít, harcol, legyőz...Lesz majd egy reggel, amikor arra ébred, hogy a levegőbe csapkod, és árnyékok ellen boxol, de hol leszek én akkor? Kihúzták alólam a saját hazámat, a jelen állás szerint árulónak fognak nyilvánítani és még az is esélyes, hogy elveszik a magyar állampolgárságom. Hiszen elég, ha valaki, akinek nem tetszik, amit gondolok és mondok följelent, bőven találni a posztjaim és blogbejegyzéseim között olyanokat, amelyek a készülő cenzúratörvény szerint büntetendőek. Lelkük rajta. És azoké is, akik ezt akarták, ezt támogatták és még mindig támogatják. Nagy részük megtévesztett, mások irigyek, vannak, akik csak lusták ahhoz, hogy a már letett voksukat áthelyezzék, és persze olyanok is akadhatnak, akiknek ciki, hogy kit támogattak, ezért a legvégsőkig kitartanak, mert nem lehet, hogy ennyire benézték volna. Nem látom az alternatívát, a bejelentkező új erő nagyjából ugyanolyan akarnok, ellentmondást nem tűrő, mint a tanítómestere. Ettől még sajnos rá fogok szavazni, mert most azonnal kell egy nagy stop, ami legalább egy időre megakasztja ezt a semmibe nem vezető zuhanását az országnak. Időt kell nyerni, és bízni kell a fiatalokban, hogy talán nem elégednek meg az egyik ilyen helyett a másik ugyanolyannal. (Persze lehet reménykedni, csak hát...) És talán az önszerveződő közösségek is figyelni fognak arra, hogy ne elégedjünk meg egy kormányváltással, hanem hajtsunk végre rendszerváltást. Ne érjük be ennél kevesebbel!