Elengedem?

Még tanulom. Még nehezen megy, de azért haladok: megpróbálom nem földühíteni magam azokon a minden határon túmenően borzalmas kormányzati lépéseken és kommenteken, amikkel a sokmillióval fizetett senkiháziak próbálják ellehetetleníteni a normális életet. Elképesztő az aljasság és a cinizmus, amivel döntéseiket hozzák és ellenfeleiket sározzák. (Persze azért az ellenzék sem ártatlan ebben, de valahogy a hatalmon lévőktől, akiknek tizenöt éven át teljes felhatalmazásuk volt a dolgokat alakítani és irányítani, bosszantóbb ez.) Most éppen azt olvasom, hogy Kocsis Máté szerint az ukrán titkosszolgálat összejátszik a Tisza Párttal. Kezdjük azzal, hogy nem értem, mikor és miért pont Ukrajna lett az ellenség, ezt egyedül csak egy oroszokkal kötött valamilyen, előlünk gondosan elhallgatott paktum magyarázná. De mivel utóbbi azért elég meredek lenne, maradok a nem értemnél. Egy ország, amelyet megtámadtak, a fennmaradásáért küzd, amelynek lányait és asszonyait - nem, nem a migránsoktól, hacsak az orosz katonákat nem fegyveres migránsoknak tartjuk, mondjuk, miért is ne - hanem egyenruhás orosz férfiaktól kell félteni, ahol a fiatalok a fronton halnak meg, szóval egy szörnyű helyzetben lévő ország az ellenség és nem az, amelyik áthágva az aláírt szerződéseket megtámadta és gyilkolja polgárait: gyerekeket, öregeket, nőket... Putyin a jó fej, Zelenszkij meg fölkerült a kék plakátokra a patás ördögök közé. Akik, elvileg és gyakorlatilag is amúgy saját akaratunkból lett szövetségeseink. Ennél abszurdabb nincs is. De elengedem. Nem, nem éri meg sem a magas vércukorszint, sem a magas vérnyomás. Hát ilyenek. Aljasok, hazugok, a hatalomért bármire képesek. BÁRMIRE. Aztán hallom a honvédelmi minisztert, ahogy elmagyarázza, hogy nem, nem béketevékenység a további feladat, hanem a háború felé vezető útra lépés. Nem az ország védelméről beszél, hanem háboról, miközben elkapnak Ukrajnában - állítólag - magyar kémeket, akik azt szimatolják, mik a terület harcászatilag gyeng pontjai, illetve hogyan viselkednének az ottani magyarok, ha valakik (tudjukkik) bevonulnának. Csak nem fehér lovon? Emellett készülődik a másik borzalom, a Bosznia elleni agresszió, amihez stikában fölajánlottuk a szerbeknek a segítségünket. Csak nem azért, mert azok is oroszbarátok? Nyomorult Bosznia, nem szenvedtek ott még eleget? Ilyen nagy a mi békevágyunk? És van még, aki hisz ezeknek? De elengedem, ha a szavazók egy jelentős része őket akarja, legyen nekik, legfeljebb már nem költözöm soha haza.  Közben megy az EU elleni kampány, és az áthangolás egy jobb ajánlattevő felé. Mert ugye, ha van jobb ajánlat (Oroszország, USA, Kína, Fehéroroszország, Észak-Korea?) akkor megéri kilépni a "szövetségből". Elengedem. Van másik állampolgárságom, majd azt használom és európai maradok. Mi jön még, amit el kell engednem? És el lehet-e engedni mindezt, annak tudatában, hogy a biztos pusztulásba vezetik az országot. Hiszen nem először történnek hasonló dolgok és most sem lehet más a vége, mint totális erkölcsi és társadalmi megsemmisülés. És ne gondoljátok, hogy csak Orbán meg a sleppje a hibás. Mindenki felelős, aki mindezek után még őket támogatja és négy eleminél magasabb végzetséggel rendelkezik.