A második hét

"Ha mosolyogsz, az egész világ visszamosolyog rád" - énekelték és mindenkinek jókedve lett

A hét első három napja elég kemény volt: délelőtt nyelviskola, délután pedig cukrászda. Egyetlen süteményt sem ismerek azok közül, amiket ott készítenek, de egyelőre nem tűnik megtanulhatatlannak a munka. Persze voltam alsegédmunkás is, aztán előléptem segédmunkássá, de végeztem igazi cukrászmunkát is, éppen, mint a többiek.  A cukrászüzem tulajdonosának két kávéháza van, egymással átellenben Prenzlauerbergben, ezekben melegkonyhát is üzemeltetnek. Szemmel láthatóan mindkét hely jól megy. Prenzlauerberg egykor a keleti oldal lepukkant része volt, még emlékszem rá, ahogyan az Eberswalder straße végén ott magasodott a fal, ami előtt gépfegyveres katonák járkáltak föl és alá. Most az egykori fal helyén hatalmas park található, ahol vasárnaponként a bolhapiacot tartják.

Grillezés a parkban - egy átlagos vasárnap délután

Az utcák színesek, mindenhol árnyas fák találhatóak és padok. Kisebb-nagyobb üzletek, büfék, kávéházak, éttermek sorjáznak egymás mellett. Az egykori halott városrész mára igazi nyüzsgő, vonzó területté vált. Sok a fiatal pár, tolják a babakocsit, bicikliznek a kisgyerekekkel. Jó látni, milyen az, amikor az emberek normálisan, kiegyensúlyozottan, megkockáztatom: boldogan élnek.

Kirakodóvásár

A nyelviskolát nagyon élvezem. Jól megy, gyorsan tanulok, két nagyon szimpatikus, értelmes, jól felkészült tanárnőnk van. Már befogtak a lassabban haladók mellé segéderőnek, mert látják, hogy a nyelvtannal nincs problémám. Nincs is, amíg csak azzal foglalkozunk. Ám amikor beszélni vagy írni kell, annyira ki akarom fejezni magam, hogy véletlenül sem foglalkozom a nemekkel meg a megfelelő ragozással. De menni fog, ebben biztos vagyok. Ma például a helyi újságban teljesen megértettem egy rövidebb cikket. Kiolvastam németül a Két Lottit és a könyvből is nagyon sokat értettem. Ráadásul fogásom volt: 1 euróért megvettem - természetesen németül - a Heidit, ami szintén kislánykorom egyik kedvence volt. Most azt olvasom. A fiamnak pedig 2 euróért egy Nietzsche kötetet találtam. Haza is küldtem neki, a postaköltség többe került, mint a könyv. Mindenfelé lehet használt könyvet kapni, nagyon baráti áron. Igaz, hogy otthon megfogadtam: több könyvet már nem veszek, de ez most mégiscsak más helyzet. A nyelvtanulás egyik fontos eleme az olvasás. Szóval most nem csak úgy a magam örömére, hanem céltudatosan szerzem be a könyveket.

Használt könyvet mindenhol, fillérekért lehet venni

Csütörtökön délután megnéztem, mi a helyzet a Magyar házzal, de másra számítottam: több valóban magyar kulturális rendezvényre. Ellenben van egy szombat délelőtti  óvoda és kisiskola az itteni magyarok gyerekeinek. Nem tudok újat kitalálni, már minden működik. Az egyik ötletem ugyanis az volt, hogy magyar gyerekeket tanítok írni-olvasni és magyar kultúrára. Mindegy, azért bejelentkezem náluk is, hátha akad valami. Sőt, fölmerült az ötlet, hogy esetleg a nyelviskolában is meg lehetne próbálni egy ilyen speciális kurzus beindítását. Én benne lennék.

Csütörtök délutáni utcarészlet

Csütörtök délután gyönyörű idő volt, leszálltam a villamosról a Mitte nevezetű városrészben: találtam kirakodóvásárt, hallgattam dixieland zenét, nagyon élveztem, hogy csak úgy "létezem". Azt hiszem, ez hiányzott az utóbbi években a legjobban: elfelejtettem, hogy élek.