Én kinél bankolok?

King Kong az ablakpárkányról szigorúan néz. Kis barátja pont ellenkezőleg

Megtörtént az első kis áttörés. Teljesen egyedül bementem egy  bankba és nyitottam egy számlát. Arra már régen fölfigyeltem, hogy a Mastercardot nagyon sok helyen nem fogadják el Németországban, amit továbbra sem értek. Úgyhogy egy olyan bankot választottam, aminek a kártyájával mindenhol fizethetek, ráadásul az automatáiból ingyen vehetek föl pénzt. Utóbbi persze csak teoretikus (jó, az előbbi is), mivel egyetlen petákom sincs rajta, de remélem persze, hogy előbb-utóbb lesz. A bankban egyébként egy külön szobában ült le velem a kedves bácsi, kávéval és üdítővel kínált, majd  egy tízperces mesét mondott a bank történetéről, munkatársai számáról, bizniszük nagyságáról, blablabla. Megkérdezte, hogy kitől értesültem róluk és miért őket választottam. Mindent az unokahúgomra fogtam, erre kaptam egy nyomtatványt, amit ha kitölt az ajánlóm -  feltéve, ha neki is ennél a banknál van folyószámlája - kap ajándékba 25 eurót. Hát ez nem rossz. Aztán szépen végigvettük a lehetőségeket, így egy havi 2 euróba kerülő internetes számlára esett a választásom. Szóval, amíg nincs bevételem, ez szintén az egyre aggasztóbban csappanó pénzemből fizetendő. Ráadásul szereznem kell egy német mobilszámot, mert minden egyes művelethez szükségem van a Handyra - ahogy itt a mobilt hívják. A szállásadóm megpróbálja a magyar telefonomat "márkátlanítani" hétfőn a munkatársaival, így legalább készülékre nem kell pénzt kiadnom, csak egy kártyát kell bele vásárolnom, ami így is minimum tíz euró. Persze telefonra mindenképpen szükségem van, és nagyon nem éri meg itt a hazai kártyát használni. A németországi percdíj általában 9 cent, ami elfogadható.

Itt is ismerik a szerelemlakatot

Közben gigászi küzdelmet folytatok a Jobcenter papírjainak kitöltésével. Annyi mindent kell tudniuk rólam, hogy a végén jobban fognak ismerni, mint én magam. Bánom is én, ha csak egy szemernyi esély van valamilyen támogatásra, addig csinálom én rendesen. Egy részét már kitöltöttük az unokahúgommal és a nyelviskola egyik adminisztrátorával, aki viszonylag ért ezekhez az ügyekhez. Nálam biztosan jobban. A többit meg beirkálom - németül - ceruzával, hétfőn átnézi velem ez a kedves hölgy, aztán élesítem tollal és viszem is be a hivatalba. Nem csak a diplomáim, hanem a képességeim, a motivációm is számítanak. Arra jutottam, hogy nem csak cukrászként, hanem humán segítőként is megpróbálok munkát találni. Végül is miért ne ügyelhetnék mondjuk éjszakánként valamelyik hajléktalanszállón? Csináltam már ilyet, nem is rosszul. Végzettségem van egy kosárnyi, a nyelvtudásom meg hamarosan meglesz hozzá. A tanáraim szerint is jól haladok, azt mondták, a kurzus végére perfekt leszek. Szállásadóim szerint is nagyon kommunikatív vagyok. Szóval vannak azért jó hírek is. A bankszámla-nyitás után sétáltam még egy nagyon a városban, gyönyörűen sütött a nap, nagyon jó volt. Holnap kialszom magam, aztán megpróbálom megtalálni a termelői piacot valahol Prenzlauerbergben. Remélem, holnap is ilyen ragyogó lesz az idő.

Ez nem a reklám helye, csak nyáridéző szappanbuborékok