Fuss, Forest, fuss!

Futabernau

Ma délután Bernauba, egy Berlin közeli kisvárosba mentem, ahol 24 órás futóbulit tartottak - helyesebben, még most is tart az esemény. Barátokból összeverbuvált csoportok jelentkeztek és azt vállalták, hogy délután kettőtől másnap délután kettőig a csapat valamelyik tagja futásban lesz, azaz egymásnak adják a stafétát - gyakorlatilag megállás nélkül teli kocogókkal, rohanókkal, meg-megállókkal a városi park futásra kijelölt sétánya. Rendesen adminisztrálják  a köröket és a futókat, mert a végén nyertest is hirdetnek. Azt speciel nem tudom, hogy mi alapján, talán, az a csapat nyer, amelyik a legtöbb kört futja. A mi csoportunkban van ötéves kislány is, és hát ott voltam én is...szóval nagyon vegyes a korosztály. Unokahúgom azt mondta - magyarul -, hogy egy kör 160 méter, hát ki nem tud annyit lefutni - gondoltam - akár fél lábon is. Mindössze annyi probléma adódott, hogy kiderült, a kedves rokon a számokkal nem boldogul magyarul, mert a táv éppen tízszer olyan hosszú volt, mint ahogy jelezte. Az én jelenlegi edzettségemhez mérten nagyon is hosszú. Valahogy végigvonszoltam magam, az amúgy csodálatos parkban és a végén még oxigénpalackra sem szorultam. Bár azért kellően ziháltam és vörös volt a fejem. Persze nem csak az enyém, hanem egy-két elvadult maratoni futón kívül mindenkié.  Az egész esemény egy nagy happening, mindenfelé sátrak, bográcsozó, flekkensütő társaságokkal, hangos zenével és rengeteg emberrel. És mind német, aki németül beszél. Megismerkedtem néhánnyal közülük. Megpróbáltam valahogy csodálatos nyelvükön kifejezni magam, de nagyon nehezen ment. Totál káosz van a fejemben: hol angolul, hol olaszul jutnak eszembe a szavak, a német megfelelő pedig mindig fáziskéséssel ugrik be. Ha ugyan, egyáltalán...Meglehetősen rossz érzés, ha az anyanyelved magas szinten használod, idegen nyelven pedig képtelen vagy hibátlan mondatokat összehozni úgy, hogy ráadásul a kommunikációs ingered óriási. Szóval makogtam, vakogtam, dadogtam, de azért próbálkoztam. Én nem maradtam kint éjszakára, még egy kört úgyse vállaltam volna be. (Hol van már a néhány évvel ezelőtti fittségem, amikor Margit-sziget köröket futottam rendszeresen!)

Kerengő kastélykerttel

A város amúgy nagyon kis "tüchtig". Oda- és hazafelé menet is sétáltam egyet. Addig se kellett senkihez szólnom. :) S-Bahnnal mentem, már profi módon kezelem a jegyautomatát.

Városfal

Miután hazajöttem, beszélgettem a gyerekemmel és egy barátnőmmel skype-on. A fiam elmondta, hogy a biztosító, amelyiknek évekig fizettem a cascót, és amelyik ügyfélszolgálatán azt mondták, hogy  külföldre költözés miatt írásban felmondhatom a szerződést, küldött egy válaszlevelet, miszerint csak az évfordulókor bontható föl a kontraktus. Azaz jövő júniusban. Nem tudok róla, hogy kötelező volna a casco Magyarországon. Vagy kifizetik nekem euróban a károm itt, Berlinben? Normálisak ezek?????