Ma kisebb sokkot kaptam a villamoson. Fölszállt egy fiatal srác és rögtön láttam, hogy valami nincs rendben vele. Izgága volt, ideges, az a fajta, aki keresi a bajt. Az egyik megállóban elővett valamit, nem láttam, hogy mit, és bele akart karcolni a villamos oldalába - gondolom egy épületes rajzot, szöveget, vagy éppen csak rongálhatnékja volt. Rászólt egy idősebb férfi, mire a gyerek gondolkodás nélkül lefejelte. Tíz centire tőlem. Az embernek betörött az orra. A srác persze ugyanazzal a lendülettel leugrott a járműről, a pasi utána, még huzakodtak a megállóban, nem igazán láttam, mert ledermedve ültem. Annyira gyorsan történt és annyira nem számítottam ilyen mértékű agresszióra, hogy meg se tudtam moccanni. Nem vagyok naiv, tudom, hogy itt is lopnak, verekszenek, isznak, drogoznak. A múltkor az Alexen agyonvertek egy teljesen ártatlan húszéves fiút, csak mert nem tetszett valakiknek egy buli után. Szóval ez is csak egy nagyváros, mégis: eddig úgy jártam-keltem, hogy föl sem merült bennem, hogy baj is történhet. Berlin ma elveszítette előttem az ártatlanságát. Szomorú, mert ezek után én is jobban fogok figyelni a táskámra, a zsebeimre, az emberekre, mert ha én szólok a fiúra - ha tudnék németül, amilyen hülye vagyok, meg is teszem - most én fekszem valahol törött orral és esetleg bordákkal is. Ez azért nem túl jó érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése