2012. október 27., szombat

Rote Karte

Lehetnék, mondjuk árufeltöltő egy diszkontban

Nem, ez egyáltalán nem az, amire elsősorban gondol az ember. A bárca színéről és formájáról semmit sem tudok ugyan, de kétlem, hogy Németországban ma létezne ez a műintézmény. A Rote Karte (piros kártya) amúgy matt rózsaszín és egy egészségügyi igazolás azoknak, akik étellel vagy emberekkel szeretnének dolgozni. Én szeretnék, de mint utólag kiderült, egyelőre nem fogok. De ne szaladjunk ennyire előre. Több beadott álláspályázat és hosszú csönd után, egyszer csak fölhívott egy munkaközvetítő, hogy azonnal csináltassam meg ezt a kártyát, és ha kész van, hívjam vissza. (Mindezt németül, persze.) Másnap elrohantam egy egészségügyi központba mindenre fölkészülve és elszántan, pénzzel és megfelelő német kifejezésekkel fölszerelkezve. Unokahúgom a biztonság kedvéért elkísért. Sorszámot húztunk, nagyon sokan voltak, kendős és nem kendős, mindenféle korú és nemzetiségű emberek, férfiak, nők egyaránt. Gyorsan sorra kerültem, bementem egy hivatalnokszerű nőhöz, aki kinyomtatott nekem magyarul egy tájékoztatót, arról, mire kell figyelni, ha az ember élelmiszerekkel dolgozik. Beszedett húsz eurót és arra kért, várjak kint tovább, majd szólítanak. Egyszer csak jött egy nő, behívott egy kis vetítőterembe körülbelül húsz embert, levetítettek egy negyedórás kisfilmet a higiéniáról, majd megkaptuk a Rote Kartét. Ennyi. 

Egyelőre még nem tudom megvenni

Fölhívtam a munkaközvetítőt, nagyon örült, tegnap délutánra meg is beszéltünk egy időpontot. Nagy reményekkel mentem, de három perc alatt kiderült, hogy hiába: nekem a nyelvtanfolyam miatt csak a délutánjaim szabadok, szóval igazából valamilyen félállást szeretnék. Hát, olyan nincs. Van ugyan négyórás munka, de a tulaj szabja meg, hogy a nap melyik négy órájában kell dolgozni: reggel hét és délután öt óra között. Nem kellett sokat mérlegelnem ahhoz, hogy erre nemet mondjak: ha feladom a nyelvtanulást, az hosszú távon biztos zsákutca, soha nem vergődöm ki az alacsony státuszú munkák világából. Rendben van, egy darabig hajlandó vagyok akár mosogatni is, de nem örökre. Szóval, új megoldást kell találnom, égető anyagi problémáim rendezésére, vagy a következő időszakot a híd alatt kell eltöltenem. És Berlinben is nagyon hideg van.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése