Vége van a nyárnak...

Fázik a kacsa is

...hűvös szelek járnak. Van-e ki ezt az örökbecsűt nem ismeri? Szerintem mindenki kívülről fújja, akárcsak két napja itt a szél: fúj kívülről és hűt belülről is. Konkrétan megfagyok. Tegnap hajnal óta az eső is zuhog. Én nem tudom, hogy a németek be vannak-e oltva hideg ellen, de egyelőre még szó sem esett a fűtésről. Igaz, hogy három nappal ezelőtt, október 3-án, amikor itt a német újraegyesítést ünneplik és szabadnap van, még tombolt az indián nyár. Délben kint ebédeltünk a kertben, délután pedig elbicikliztünk egy kávézóba, és a teraszon üldögéltünk a háziakkal. Alapos értés- és beszédgyakorlatban volt részem. Tegnap meglátogattam a nagynénémet, nagyon jót beszélgettünk. Úgy látja Magyarország helyzetét, ahogy én. Pedig ő negyven éve hagyta ott a hazáját. Ma egész délután állásokat böngésztem az interneten, de annyira gyér még ehhez a nyelvtudásom, hogy teljesen elkámpicsorodtam. Szép kilátások: itt ez a szörnyű, csontig hatoló hideg, néhány hét múlva jön az éhezés, és még egy épkézláb verset se tudok írni róla. Ó, József Attila, te legalább csodálatos verseket írtál a poklodról. Igaz, a te gyereked nem járt angol egyetemre, méregdrága kollégiummal és magas létfenntartási költségekkel. Te halhatatlan lettél, én hallhatatlan vagyok. Hiába írok ennek és hiába annak, a legtöbben válaszra sem méltatnak. 
Nem könnyű új életet kezdeni. Azt hiszem, ennyire újat nem is szabadna - legalábbis negyven fölött -, mert alatta valahogy mindig minden simán ment. Most meg itt ez a nagy vákuum körülöttem, se a régi, se az új nem működik. És érzem, ahogy elszívja a tehetetlenség a maradék erőmet. Legalább azt tudnám, hogy ez már a gödör alja vagy van még lejjebb is. Csak, hogy felkészülhessek az új élményekre. Péntek este van, ülök a nyelvkönyv fölött, jegyzetelem a szavakat és fogalmam sincs, van-e értelme az egésznek, mégsem adom meg magam. Nem vagyok az a feladós fajta. Küzdök, reménykedem, és amikor úgy érzem, hogy már semmi jó nem vár rám, igyekszem elhessegetni a fekete gondolatokat. Mert minden esőfelhő elszáll egyszer...és ugye: olyan nincs, hogy sehogyan se legyen.