...ami, remélem, nem az utolsó. Vagy, tőlem az utolsó is lehet, ha bejön és sikerül...Miután azt a tervem, ugye, nagyon hamar kidobtam az ablakon, hogy cukrász leszek, kitaláltam egy új lehetséges célt: szociális munkás vagy valami hasonló humán tevékenység feküdne nekem igazán. És ez állna a mentalitásomhoz is a legközelebb. Na, meg persze ehhez talán jobban is értek, mint a cukrászathoz. Igaz, utóbbiról van nemzetközileg elfogadott szakmunkás-bizonyítványom, de nincs hozzá tapasztalatom. Előbbinél meg pont fordítva: nincs szakirányú végzettségem, de van tapasztalatom és persze a diplomáimból simán össze lehetne rakni egy új, szociális munkás diplomát is. Szóval megpályáztam néhány állást és néhány intézménybe csak úgy elküldtem az önéletrajzom, hogy itt vagyok, dolgozni szeretnék. Voltak, ahonnan visszaírtak, hogy sajnos nem tudnak foglalkoztatni, mert nincs szakdiplomám, máshonnan meg se kép, se hang. Ma, amikor már szervezés alatt áll egy óvodai házvezetőnő-szerű félállás, kaptam egy állásinterjú-meghívást. Az elsőt! Egyrészt persze nagyon boldog vagyok, másrészt meg parázom a még mindig nem igazán tökéletes némettudásom miatt. De majd igyekszem ellazulni és nem túlizgulni a dolgot. Ráadásul van még másfél hetem gyakorolni...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése