Munkát találni Berlinben

Mindennek klappolnia kell

Itt az idő arról is beszélni, hogyan kell, lehet, sikerülhet (esetleg) munkát találni Berlinben. Elöljáróban: azt mondják, Berlinben könnyebb lakát találni, mint munkát, ellenben Münchenben ez pont fordítva van, ott lakásból van kevesebb...(és jobban is fizetnek, de gondolom, ebből következően drágábbak is a lakásbérletek). Ha az ember nulla nyelvtudással érkezik a német fővárosba, az elején húzza meg magát és tanuljon. Persze rabszolgamunkára akkor is van esélye: mosogatót, szobalányt, konyhai kisegítőt mindig keresnek, viszont akkor meg kell elégedni az ezeken a helyeken szerzett nyelvi tapasztalatokkal, ami, lássuk be nem éppen irodalmi. Szóval, ha valaki belemegy ebbe az alagútba, ki tudja, hogy mikor tud kivergődni belőle. Cserébe ezeket a munkákat annyira rosszul fizetik, hogy a lakásbérlés és a napi megélhetés kifizetése után alig marad valami (de legalább meg lehet élni belőle, nem úgy, mint Magyarországon). Persze, ha ketten jönnek és dolgoznak, mindjárt más a helyzet. Ráadásul a házaspárok adója itt kedvezőbb, mint az egyedülállóké. Szóval én ezerszeres hátránnyal indultam: se nyelvtudás, se házastárs, se elképzelés. Mert azt a szép tervet, hogy majd elcukrászkodok itt, az egyhónapos praktikum alatt jó messzire elhajítottam. Friss szakmunkásként, nem fiatalon, tapasztalat nélkül semmi esélye sincs az embernek. Illetve, talán még lett is volna, ha több eszem van, és nem egy valódi önéletrajzot küldözgetek szanaszét. Amint meglátták, hogy csupa értelmiségi munkát végeztem az elmúlt sok-sok évben, azonnal lemondtak rólam. Szóval megtanultam azóta, hogy az önéletrajz helyes, célzott átírása, a hangsúlyok megfelelő elhelyezése a legfontosabb.

Ne legyenek kétségeink, itt is kizsákmányolnak, csak egy kicsit kevésbé, mint Magyarországon

Nos, most a legkönnyebben a mérnökök, és bizonyos szakmunkások tudnak elhelyezkedni. A gasztronómiában mindig keresnek embert: főleg szakácsot, de pincért is, sőt idősápolóként vagy szociális munkásként is viszonylag könnyű elhelyezkedni (mindkettőhöz szakképzettség kell, előbbihez elég egy 200 órás tanfolyam, utóbbihoz vagy szociális munkás, vagy szociálpedagógusi végzettség kell). Aki megcsíp egy ilyen munkát, annak már könnyű a helyzete, bár a meló szerintem kifejezetten megerőltető. De ha választani kell, hogy Magyarországon legyen pincér az ember vagy Németországban, akkor egyértelmű, hogy melyik mellett döntünk.Szóval: van jó szakmánk vagy diplománk, tudunk a betöltendő állás szintjének megfelelően németül, a papírjaink hivatalosan le vannak németre fordítva és a német állam által elismert végzettségek, akkor következik az önéletrajz. A németek még mindig nagyon vonalasak, az önéletrajzhoz nagyon fontos egy szép, mesterien elkészített igazolványkép rólunk. Nem napszemüveggel a fejtetőn, hanem szolid öltözékben, rendezett hajzattal. Hát, ilyenek, na, mit csináljunk. A német nyelvű önéletrajzban fölül legyenek ott az elérhetőségeink, alatta az eddig tevékenységeink (röviden, táblázatos formában), időben visszafelé, majd ugyanígy hátrafelé haladva a végzettségek, az egyéb dolgok, nyelvtudás, jogosítvány, tanfolyamok stb. Szintén nagyon fontos, hogy mellékeljünk - az iskolai végzettséget tanúsító diplomák hivatalos német fordítása mellé - még referenciákat is az előző munkahelyeinkről. Ezt általában elvárják. Szóval, mielőtt útnak indulsz, kedves sorstárs, ilyeneket is gyűjts össze és fordíttass le. Jó, nem a mosogatói állás megcélzásakor, de egy színvonalas munkához már illik ezt is mellékelni.
A munkatársak kiválasztásával legtöbbször ügynökségek foglalkoznak. Pályázni kell ezerrel. Ezek sokszor arra utaznak, hogy a munkanélküliek elhelyezésekor a Jobcenter ezer eurót fizet. Sőt, ha a delikvens még fél év múlva is dolgozik, még ezret. Ennek hiányában sokszor nem foglalkoznak az emberrel, de ez többségében inkább az alacsonyabb státuszú munkákra vonatkozik.Viszont az is járható út, ha az ember összeszed az interneten egymillió olyan céget, ahol szívesen dolgozna, és direktbe elküldi nekik az önéletrajzát egy  szuper kísérőlevéllel. 
Azt, hogy miként néz ki egy jól megformált kísérőlevél, legközelebb mesélem el - mert ennek is megvan ám a maga módja. :)