Bla, bla, bla...

Karin városszéli, ex NDK-s lakótelepéről is be lehet jutni félóra alatt a belvárosba

Ma délután öt órán át megállás nélkül németül fecsegtem. Mindenféléről. Normálisan. Folyékonyan. Még a régi világból ismerem Karint. Karin a negyven éve Berlinben élő nagynéném legjobb barátnője. Annak idején, amikor az NDK-ban élők még alig utazhattak, s ha nagy nehezen el is jöhettek Magyarországra, maximum 100 márkányi forintot hozhattak magukkal, Karin a nagynéném segítségével jött el többször hozzánk, illetve más rokonainkhoz. Több nyelven beszélő, nagyon csinos lány volt. Sokáig nem találkoztunk, míg végül a múlt héten összefutottunk a nyelviskolában. Mint az unokahúgom afféle tiszteletbeli nagynénije, őt ugrott be meglátogatni és meghívott magához. Éppen a város másik felében lakik, de szerencsére két busszal el tudtam menni hozzá lakatlan területeken át. Kicsit féltem, hogyan fogom munícióval bírni a beszédet, de nagyon belendültem. Élveztem, hogy korlátlanul és gátlástalanul fecseghetek, végre teljesen normális szituációban egy értelmes nővel. Sok közös témát találtunk: a múlt felemlegetésén és családi történeteken túl a táplálkozásról, a berlini életről, szóval tényleg sokmindenről trécseltünk. Karinnak saját lakása van egy lakótelepen, nagyon szépen berendezve, mindenféle modern kütyüvel ellátva. Azt hiszem, ő igazi nyertese a rendszerváltásnak. Szemmel láthatóan jól él, s bár már nyugdíjas, de mivel nem kell lakásbérleti díjat fizetnie, valószínűleg kellemesen kis is jön a nyugdíjából. Azt hiszem, mióta Berlinben vagyok, először beszélgettem "igazán" németül, és jól ment. Karin szerint a nyelvtan miatt sem kell szégyenkezni, nagyjából rendben van, amit mondok (bár sokat javítom saját magam). Most megveregetem egy kicsit a vállam, mert jól is éreztem magam és felfoghatom ezt a délutánt egy intenzív beszédgyakorlatnak is. Ez az igazi: két legyet egy csapásra.
És még valami: Karinnál olyan tisztaság fogadott, hogy mostantól nincs jogom általánosságban arról értekezni, hogy a germánok piszkosak. Persze, eddig se lett volna, de hát a rossz tapasztalatok rossz tanácsadók is egyben. Szóval, nem, a germánok általában nem piszkosak, csak nekem nem volt szerencsém velük.