Középsős lettem

Gengszter macik. Ezekre is ráférne egy kis gondozás

A nyelviskola alapkurzusának elvégzése után az úgynevezett Brücke, azaz átmeneti csoportba kerültem. Ez óvodai léptékkel körülbelül a középső csoportot jelenti. Az első nap totális frusztráció volt, ugyanis a legtöbben nagyon jól beszéltek németül. Óvatosan meg is kérdeztem a szünetben a tanárnőt, hogy normális ez középfok felé haladva? Azt mondta, hogy igen. Na, aznap meg se szólaltam, csak szorongtam rendesen. Másnap azért már meg-megvillantam néha. Aztán persze kiderült, hogy akiknek csodálatos nyelvtanuló képességeket tulajdonítottam, azok öt-hat éve élnek Berlinben, és amikor nyelvtani kérdésekől van szó, hirtelen megnémulnak. Ma már együtt nevettünk a der, die és das használatán, amit hat év alatt sem lehet normálisan megtanulni. Szóval no para! újabb remek ötletem támadt. A szinte reménytelen szociális munkás állás mellett elkezdtem házi segítői, idősgondozási munkákra is pályázni. Ez vállalható kompromisszum volna a számomra arra az időre, amíg rendesen megtanulok németül. Persze ehhez is szakképzettség szükséges, de vak tyúk is talál szemet alapon tegnap szétszórtam az önéletrajzom. Ma már kerestek is egy helyről, bár éppen nem voltam itthon, és ugye, a német mobilom még mindig nem működik. Mintha a sors nem akarná, hogy én elvállaljam ezeket a munkákat. Amikor az eladói állás miatt hívtak, karácsony és szilveszter között, akkor ugye, Magyarországon élveztem az otthonom. Azért holnap visszahívom ezt a céget, lesz, ami lesz. Miután a sorsra bíztam magam, nem is tehetek mást, mint várom a jeleket és az üzeneteket. annál is inkább, mivel márciusig kifizettem az albérletet, és kész, nincs több pénzem. Megyek az unokahúgom félszobájába. Nagyon invitál, de tudom, hogy ez csak rövid - tényleg csak néhány hétnyi - időre megoldás. Utána, ha nem tudok pénzt keresni, mehetek haza a "balettba ugrálni".