Na jó, ezúttal hab nélkül. Van a város Mitte negyedében, a Spree partján egy vállalkozás. Télen fölhúznak egy igazi hüttét, nyáron amfiteátrumot építenek és játszanak. Azt hiszem, elsősorban ők, maguknak. Aztán a gyerekeknek Grimm meséket. De úgy, hogy igazából a felnőttek érzik magukat a legjobban: mert gyerekek lehetnek ismét, és mert olyan humorral és olyan kreatívan adják elő a meséket, hogy az - elvileg - gyereküket kísérő szülők végig fetrengenek a nevetéstől. A meséket két szereplő prezentálja, csak jelképesen - egy-egy sapkával, kapucnival, szemüveggel - változtatják meg alakjukat. Érdekes, a gyerekek nem kérdőjelezik meg metamorfózisukat, hiszen ez mese, amiben minden lehetséges. A színészek azonnal lereagálják az igencsak aktív csöppségek beszólásait, megmozdulásait. Látszik rajtuk, hogy tapasztaltak, értenek a legfiatalabb korosztályhoz, de hozzánk, felnőttekhez is. Amúgy három gyereket vittünk, mi, felnőttek, négyen. Én, ugye, kísérletképpen mentem, hogy értem-e már annyira a nyelvet, hogy később a Shakespeare előadásokon is elboldoguljak. Örömmel jelentem, értettem, felsőbb osztályba léphetek. Ami amúgy holnap megtörténik, mert az első nyelvkurzusnak pénteken vége lett, megyek tovább a következő, eggyel magasabb szintre. Visszatérve a színházhoz. Az ötlet fantasztikus, de megnézném, hogy Magyarországon mennyire lenne életképes. Azt mondják, itt is jórészt a folyóparton nyáron üzemeltetett büfé tartja el őket. Hibába, a kultúra mindenhol nehéz terep.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése