Igen, lehet új életet kezdeni...

Itt fogok heti 8 órát dolgozni, mint szociális munkás

A saját magamnak alig több mint féléve föltett kérdésre a címmel már válaszoltam is: két interjúkör után megfelelőnek tartottak, tegnap szerződést kötöttem és heti nyolc órában a Schule an der Windmühle szociális munkása leszek december 31-ig. Egy 12 fős migráns gyerekekből álló osztállyal dolgozom, őket kell támogatnom. Nem mondom, hogy nem vagyok begyulladva a nyelvtudásom (helyesebben annak nem megfelelő színvonala) miatt. Nagyon sok ötletem van, mi mindent lehetne csinálni a gyerekekkel, de persze először hospitálok majd és megismerkedem velük, hogy személyre szabott programmal állhassak elő. Azért elég vicces (vagy inkább nagyon is szomorú), hogy itt, Berlinben, rossz nyelvtudásom ellenére megfelelőnek találtak, otthon pedig kíváncsiak se voltak rám, amikor hasonló munkakörre jelentkeztem. Bánhatják.
Majdnem összejött egyébként, hogy az óvodai munkát is megtartsam és végre normális jövedelmem legyen, de sajnos mindkét intézményben ragaszkodnak a szerdai megjelenéshez. Így hát, azt hiszem, le kell mondanom az ovit. Maradok szegény, de legalább megtettem az első lépést. Jelenleg az unokahúgom félszobájában lakom, jó lenne persze saját kis bérlemény, de egyelőre esélyem sincs rá. Megpróbálok az iskolához hasonló projektekben részt venni, szóval újra nekiállok és szétküldözgetem az önéletrajzom mindenfelé. Még legalább két ilyen munkát be kellene vállalnom ahhoz, hogy normalizálódjon a helyzetem. Már csak a diplomáim honosítása van hátra a papírmunkákból. Ettől félek egy kicsit, mert a németek nagyon vonalasak de nem halogathatom tovább.
Nagy esemény zajlott március 21-én. Megnyílt a Fridrichshine Szalon (a nyelviskola kezdeményezése), ahol én is fölolvastam a "Kendők" című novellámat németül. Lefordítottam és az unokahúgom kisimogatta. Nagyon jó volt, nem izgultam, utána simán válaszoltam a kérdésekre is németül. Azt hittem, nem is lesz érdeklődő, de sokan eljöttek.
Itt egyébként az utóbbi napokban visszatért a tél, havazott, hideg van. Ma ugyan már legalább a napot látjuk, de még így is téli húsvéttal ijesztgetnek. Egy kicsit fura lesz egyedül az ünnepek alatt. A gyerekem egy napot töltött a városban és már utazott is tovább. Legalább ő otthon lehet. Esszét ír, tanul, amit az otthoni nyugalomban tud a legjobban megtenni. Jót beszélgettünk, nagyon hiányzott már. Mielőtt visszautazik Angliába, majd itt lesz még négy napig, alig várom.