Jelenetek

Magányos magány. Van, aki társaságban is csak egyedül érzi jól magát

Első jelenet: A Frankfurten Alle irányából baktatok az S-Bahn Torkower Straße-i megállója felé. Végre kisütött a nap. Délután öt óra lehet. Az egyik kis kávézó teraszán két barátnő ül egymás mellett. Előttük poharak és egy üveg bor. Gondolom, összejöttek egy kicsit beszélgetni. Látszik rajtuk, hogy sok a mondanivalójuk, mert megállás nélkül fecsegnek. Mobiltelefonon. Mindketten mással. 

Második jelenet: tovább battyogok, a látottakat emésztve és az emberi kapcsolatokon mélázva. Egy fiatal pár jön velem szembe. A lány egy kicsit lemarad. Erősen tüsszög, csak úgy, bele a vakvilágba. Milliónyi bacilus röpköd a térben. Eszébe se jut, hogy zsebkendőt vegyen elő vagy legalább a kezét a szája elé tegye. A párja talán pont ezért hagyta le vagy azért, hogy nyugodtan beszélgethessen valaki mással: hát persze, hogy telefonon.

Harmadik jelenet: Míg folytatom az elmélkedést az elidegenedésről és a társas magányról, motoros húz el mellettem a járdán. Már meg se lepődöm. Akkor viszont összerezzenek, amikor hirtelen hatalmas csörömpölést hallok. Hátrakapom a fejem. A motoros majd' fejreáll, olyan gyorsan húzza be a féket. Mellette méretes vascsövek gurulnak szerteszét. Métereken múlott, hogy nem a lábamon landoltak. 

A slusszpoén (bár ez tegnapi megfigyelés): megint rossz a lépcső az S-Bahn Hermannstraße-i megállójánál. Persze, hogy a fölfelé vezető.

És hogy egy jó hírrel is szolgáljak: megkaptam az irodát íróasztallal, két fotellel és kisasztallal, szőnyeggel, virágokkal...és hamarosan ott áll majd a számítógép is. :)