Normális?

Nem, ez egyáltalán nem normális

Persze sok mindent lehet mondani a kapitalizmusra, de az alaptézis, hogy kizsákmányolásra épül, valahol mégis csak igaz. Ma például kénytelen voltam a lakóhelyemhez közeli Norma nevezetű csúcsgagyi diszkontban kenyeret venni. Egyszerűen, mire eszembe jutott, hogy híján vagyok ennek az alapvető élelmiszernek, már nem volt más elérhető üzlet a környékemen. Délután/este (kinek-kinek ízlése szerint) hatkor sem volt nagy tömeg, mégis órákat álltunk sorba a pénztárnál. Csak azért nem kezdtem el morogni, mert annyira sajnáltam szegény kislányt, aki hol a következő vásárló árucikkeinek kódjait húzogatta le több-kevesebb sikerrel (utóbbi esetén vadul lapozott a pénztárgép fölé akasztott könyvecskében, hogy megtalálja az adott termék kódját), hol - kód és könyvbéli megjelenítés híján - csöngőgombot nyomogatva próbált segítséget kérni (hiába). Közben kiugrott a pultból és elrohant az automata flakonvisszaváltót megszerelni, mert ott szerencsétlenkedett valaki előtte. Aztán nyakába szedte a lábát és szaladt megnézni, hogy tényleg annyiba kerül-e az előrecsomagolt virágcsokor, mint amennyit a kassza mutat. Álltunk ott birkaként, vártuk a sorunkat, így nekem volt időm elmélázni, vajon mitől is jobb Németországban bolti mindenesként dolgozni, mint mondjuk otthon. Itt - is - minimum két ember munkáját terhelik egyetlen személyre, aki hol pénztáros, hol áruföltöltő, de gondolom takarító és raktáros is. A számláján persze (forintban számolva) magasabb összeg szerepel hónap végén, mint magyar kollégái esetén és talán valamivel jobban megél a fizetéséből. De itt ugyanúgy a társadalmi hierarchia alján próbál meg boldogulni, ugyanannyira örömtelen a munkája és - gondolom - pont ugyanannyira érzi magát szegénynek, mint bármelyik elnyomott magyar diszkont-munkás. Na, ja, a lényeg persze, hogy miután kifizette a lakásbérletet és a rezsit még mindig be tud vásárolni legalább a saját áruházában. Ami, ugye, otthon már nem is olyan természetes. Ezért a kis különbségért özönölnek ide a világ minden tájáról a szegény Norma eladónál is sokkal szegényebbek. És ezért ülnek be boldogan-boldogtalanul a magyar diplomások bármelyik német diszkont pénztárába. Ne mondja nekem senki, hogy ez normális.