Amikor elegem lett Németországból

Vele voltam

Át akartam némi zsebpénzt utalni a gyerekemnek Angliába. Azt hittem, ez a világ legegyszerűbb dolga: megvan az IBAN-szám, a BIC-kód, beírom az összeget és los! Aha! Hibaüzenet: nem stimmel a BIC-kód. Biztos elütöttem. Próba még egyszer: hibás...Üzenek a gyereknek, egyeztessünk még egyszer. Ezek szerint jó a kód. Bemegyek a bankba az Alexon, az ügyintéző nézi az adatokat, szerinte is hibás a kód. Jó, ha hibás, akkor a megoldásnak Angliából kell érkeznie. Gyerek bemegy az ottani bankfiókba, mindent leegyeztetnek, fölhívják a nemzetközi utalások ügyosztályát, hátha van még valami apróság, ami a németek esetében különleges elvárás. De nincs. A kód jó. Próba századszor: gép üzen, a kód hibás. Most éppen a Schönhauser Alle egyik fiókjánál voltam - kutyástól, mert elvittem magammal az unokahúgom kiskutyáját, hadd sétáljon. Benyomulok az ebbel az irodába, mesélem a történtet. A bankügyintéző nő nem örül nekem, de kijön velem és együtt megpróbáljuk még egyszer. Hibaüzenet. Azt mondja, nem tud mit csinálni, hibás a kód. Mondom, nem hibás, Angliában megerősítette a bank. Melyik bank? Mit tudom én! Telefon a gyereknek, szerencsére fölveszi, megmondja a bank nevét. Vissza az irodába. A nő leegyezteti a központi rendszerrel a bank kódját: betűre stimmel. Nézek rá, hogy akkor...???? Visszanéz, széttárja a karját, ő nem tud mit csinálni. Emelem a hangom: akkor ki tud? Minden adat megfelelő, mégsem tudok a saját számlámról, a saját pénzemből utalni. Csak ismételgeti, hogy nem tudja mi a megoldás. Talán menjek el egy pénzküldő szolgáltatáshoz és küldjek általuk pénzt. Azt már nem teszi hozzá, hogy egy kisebb vagyonért. Szerencséje, hogy nem tudok még olyan jól németül...azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor melegebb éghajlatra küldtem volna. Állok ott rendületlenül és fújom a magamét, hogy nekik kell megoldást találniuk, én hoztam a megfelelő adatokat, van pénz a számlámon, ne szórakozzanak velem. Hívja egy kollégáját, a főnökét, bánom is én, de én most, itt, utalni akarok. Egy okostojás kinézetű német fószer végül odasettenkedik. Öltönyös, szemüveges bankügyintéző. Vakarja a fejét, aztán előpattan az isteni szikra: próbálják meg a belső, saját rendszerükről elindítani az utalást. S láss csodát! Működik. Ugyanazokkal az adatokkal, amire a hülye automatájuk az állítja, hogy hibás, a belső rendszeren keresztül átment a pénz. Nem kínálnak megoldást a legközelebbi alkalomra, nem futnak az IT-munkatárs után, csak néznek rám, értetlenül, hogy miért vagyok ideges...
Na, akkor lett elegem Németországból.