Emlékkönyv '61

Ócskapiac

Hazakészülök. Otthon unokahúgok - és öccsök tömkelege vár. Nem kicsik már, de azért mindenkinek jólesik, ha kap valami apróságot. Ez, ugye, azt jelenti, hogy nagyon körül kell néznem a városban, hol, mit tudok tényleg jutányos áron beszerezni. Ilyenkor - persze nem csak ezért, de ez kifejezetten jó indok - kilátogat az ember az ócskapiacra is. Meleg volt, tömeg és persze semmi olyat nem találtam, amit ki tudtam volna fizetni. A Mauer Park melletti Flohmarkt a város legdrágább hétvégi kirakodóvására. Persze nem jöttem haza üres kézzel, mert...igen, éppen engem várt ez a kapcsos kis emlékkönyv 1961-ből. Meglátni és megszeretni - ahogy mondják - egy pillanat műve volt.Marianne Kröttendorfer jogos tulajdonát birtoklom. Mi lehet most vele? Él-e még egyáltalán? Kik írták neki ezeket a versikéket és "életbölcsességeket"? Annyira szeretném látni, ismerni őket. Kezembe vettem, beleolvastam, és tudtam, hogy kell nekem. Hat eurót kértek érte és rutinosan tettem is vissza az asztalra. Kérdezték, mennyit adnék. Mondtam, hármat. Kértek négyet. Mondtam, nincs négy. Elhoztam háromért. 
Évekkel ezelőtt, amikor a fiam egy évig Berlinben élt, hozott nekem ajándékba egy fotóalbumot, amiből egy ismeretlen család ünnepeit követhettem nyomon. Annak az albumnak köszönhetem a regényem. Remélem, néhány év múlva ezt az emlékkönyvet nevezhetem meg a második regényem motivációjául. :)