Balhé

Mi is fogtuk a fejünket

Ma mindenkiben megállt az ütő a nyelviskolában. Van egy afrikai srác csoporttársunk, aki eddig nekem jó fejnek tűnt. Az utóbbi időben eléggé lehangolt volt, gyakran ideges. Van egy olasz asszonyság  is, akitől néha a falra mászom, és amint hallottam, nem csak én: állandóan kérdez, mindent ötször elmagyaráztat magának, minden megoldást elmond kétszer németül, egyszer olaszul, de előfordul, hogy még angolul is. Rém idegesítő. Amolyan mindent én tudok a legjobban, de ha nem, akkor is - fajta. Nos, ma a mi afrikai gyerekünk (nem gyerek, de meghatározhatatlan korú fickó), az asztalra hegyezte a ceruzáját, amire a tanárnő félig viccesen, félig nem, megjegyzést tett. Barátunk meglehetősen megsértődött, szerinte azért vannak a takarítók, hogy rendet tegyenek, és különben is, kinek mi köze hozzá...ez már magában fura volt. Gyanítom, hogy a hazájában a családja a felső tízezerbe tartozott és hozzászokott, hogy megteheti ezt. Persze a mi kedves talján barátnőnk azonnal beleavatkozott, kioktatta a srácot, hogyan kell viselkednie, hiszen - mutatta demonstratíven - neki is tartályos hegyezője van, ami szuper megoldás a problémára. Pierre (nem így hívják, de legyen most ez a neve) egyre idegesebb lett, láttam rajta, majd' szétrobban, amikor az olasz nő újra és újra magához ragadja a szót és okoskodik, magyaráz, vitatkozik. (Mondom: én is meg tudnám naponta ölni.) A fiú idegességében dobolni kezdett a ceruzájával a füzetén, és itt robbant a bomba: Katarina (hívjuk most így) rászólt, Pierre fölpattant és minden összegyűlt feszültségét kiömlesztette. Kikérte magának Katarina viselkedését, mert csak úgy "he" szólította meg őt, és ő is elvárja, hogy respektálják (elfojtott kisebbségi komplexus). Katarina a maga tanárnősen kioktató stílusában próbálta meg kimagyarázni a dolgot, ami olaj volt a tűzre. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, a srác ütni fog. Nem tette, de rettenetesen megfenyegette a nőt, hogy hallani fog még róla, vele nem lehet így elbánni, nem hagyja ennyiben...fucking és társai, majd a végén már csak franciául üvöltözött, gondolom, hasonlóakat. Összecsapta a cuccát és üvöltözve elrohant. 
Nem tartott ilyen sokáig, mint amilyen hosszadalmasan elmeséltem. Rémes volt. Egyiküknek sem volt igaza, Katarina tényleg nem bántani akarta Pierre-t, ő ilyennek született. Persze ettől még lehetne kevésbé önző és sokkal inkább csapatjátékos, de hát utóbbi egyáltalán nem az erőssége. Pierre pedig minden sérelmét Katarinán akarta megtorolni. Azóta is gondolkodom, mit kellett volna tenni, hogy ne fajuljon eddig az ügy. Nem tudom, tényleg nem.