Willkommen 3 - a nyugtalanság kora

Ugrálniuk, játszaniuk kellene, nem a képernyő előtt gubbasztani

Sok mindennel magyarázható, hogy a Willkommen osztályba járó fiatalok miért koncentrálnak  nehezen, miért nyugtalanok, idegesek, miért vibrálnak folytonosan: költözködés, új környezet, új nyelv, nehéz családi háttér, gyerekkori trauma, stb. stb. Újabb adalékkal szolgál az a könyv, amit a szünetben olvastam. Susan Greenfild, Identitás a 21. században című munkájában írja, hogy a gyorsan változó kultúrát képtelenek vagyunk biológiai adottságainkkal követni. Olyan tényezőket sorol föl problémaként, mint például a testmozgás hiánya, alváshiány, a csecsemő gyengébb kötődése a szülőkhöz, fontos gyerekkori tapasztalások és élmények elmaradása. Ezek mind- mind okai lehetnek felsorolt problémáknak. De Greenfield kutatásokra alapozva beszél arról is, amit valamennyien tudunk, ha nem is ennyire pontosan: a négyévesnél kisebb gyerek napi plusz egy órás tévénézése kilenc százalékkal növeli a figyelemösszpontosítás zavarának kialakulását hétéves korig. A tévézéshez én hozzáveszem a számítógépes játékokat is. A mi gyerekeink a Willkommen osztályban egész nap a gép előtt ülnének, ha tehetnék. Jasif például van, hogy hajnal háromig lövöldöz a gépen, aztán másnap persze nem tud fölkelni és nem jön iskolába. Jó, persze, ők már régen nem négyévesek. De valamikor elkezdték. És - ezt meg is fogom kérdezni, ha augusztusban újraindul a tanítás - gyanítom, hogy nagyon korán. Németországban amúgy nagy divatja van a „hiperaktivitásnak”. Egy ismerősöm például azt mesélte, hogy tízéves fia osztályában három gyerek szed gyógyszert erre a „problémára”. Ennyit az „okosító” számítógépes gyerekjátékokról és a bébiszitter tévéről.