Hilfekonferenz-hegyek

Ha neki jó így, legyen! Csak legyen neki tényleg jó!

Tegnap reggel a már számolni sem tudom hányadik "Hilfekonferenz für Jasif"-on vettem részt. A németekben hihetetlen vonzódás van az ilyen "segítség-konferenciák" iránt. Ezt egy-egy család vagy gyerek halmozott problémái esetén vetik be. Ilyenkor mindenki összeül, aki bármilyen módon érintett az ügyben, és elmondja, hogyan látja a helyzetet. Ez amúgy lehet egy gyors és hasznos megoldás is, hiszen nem kallódnak az információk - ám értelme csak akkor van, ha tényleges tettek is követik. Jasif esetében az anyukája, a családsegítő központ munkatársai mellett a Jugendamt (gyámhivatal-szerű intézmény), a Willkommen Klasse tanára, az iskolaigazgató és jómagam veszünk részt általában az ilyen eseményeken, amelyek az utóbbi időben elég sűrűn követik egymást. Tegnap - először - Jasifot is meghallgattuk. Az igazgató elérte a fiúnál, hogy hajlandó ezentúl szemüveget hordani (eddig mindig büszkén mesélte, hogy hány százalékos látásromlása ellenére se vesz föl szemüveget) és talán a helyzet komolysága megérteti vele, hogy ha már elzarándokol az iskolába, akkor érdemes tanulnia is egy kicsit. Amikor mellette vagyok, akkor is mindig tiltakozik először a feladat ellen, mintha egyáltalán nem lenne önbizalma. Hosszú ideig harcolunk: ő fújja a magáét, hogy másik feladatot akar, mert ez túl nehéz, én meg biztatom, hogy meg tudja csinálni, mert értelmes, okos fiú. Aztán, amikor látja, hogy nem tágítok, akkor nekiáll és elvégzi, amit kell. A konferencián megjegyeztem, hogy látok némi javulást a tanuláshoz való hozzáállása terén, mert múlt pénteken egészen szépen dolgozott. Erre a tanárnő azonnal megcáfolt: csütörtökön haza kellett küldenie, annyira kezelhetetlen volt. Igen, Jasif kifejezetten egyszemélyes gyerek, mellette ott kell valakinek ülnie, hogy féken tartsa.
Amúgy kellene gyorsan egy másik Hilfekonferez is, Julija miatt. A tizenhat éves lány úgy gondolja, hogy terhes. Rohanvást kerítettem neki néhány olyan intézményt, ahol segítséget kaphat, és felajánlottam, hogy elkísérem. Merthogy anyukájával egyelőre nem akarja megosztani sejtését. De már több mint egy hete halogatja a gyorsteszt elvégzését. Én reménykedem, hogy csak vaklárma, de azért jobb lenne a bizonyosság, hogy csak tévedés volt. Egy kisbabája már van az osztálynak. Az egyik egyiptomi kislány (éppen csak tizenhat) most szülte meg a gyerekét. Sose fog németül megtanulni, hiszen iskolába is alig járt. Pár szót tud csak, pedig kifejezetten értelmes lány. Még szinte gyerek és már anya. Emlékszem arra a néhány esetre, amikor nagy hassal, teljes átéléssel játszott a többiekkel. Még az iskolapadban volna a helye. De sosem fog oda visszaülni. Majd jön a második, meg a harmadik gyerek és otthon ragad. Ha neki jó így, legyen! Csak legyen neki tényleg jó!