Társasjáték

Az enyémet most németül játsszuk

Jó lenne az életet egyetlen, hosszú, kalandos társasjátékként felfogni. Az első dobás a szüleinké lenne. A következő lépések során begyűjthetnénk azokat a – szeretet, biztonság, ősbizalom – kártyákat, melyeket a későbbi nehézségek esetén előhúzhatnánk a talonból, és segíthetnének átvészelni a kritikus pályaszakaszt. Lennének útelágazások is – iskolaválasztás, továbbtanulás, munkahelykeresés –, amikor dönthetnénk arról, merre is lépegessünk tovább. Ha rossz irányba indultunk, előbb-utóbb biztosan megakaszt minket egy „Lépj vissza három mezőt!” tábla. Jól ellavírozhatnánk a továbbiakban, és természetesen időben útnak kellene indítanunk az utánunk következő bábukat. Sikerek, kudarcok, szerencsés fordulatok, vidám feladatok és szomorú végső kiesések tarkítanák a játékot, amelynek a lényege, hogy ki nevet a végén.