Julija szülni fog

Nem kismacik, kisbaba lesz hamarosan Julija gyerekkocsijában

Julija, aki októberben került át egy másik iskolába, és aki szinte azonnal ott is hagyta azt, terhes. És szülni fog. Tizenhét éves, a barátja tizenkilenc. Az anyja is ennyi idős lehetett, amikor Julija született, a nagyanyja szintén nagyon fiatal még. A családi minta követésre talált. Ültünk azon a szülői beszélgetésen, ahol három generáció asszonyai szinte tükörképei voltak egymásnak: ugyanaz a torzonborz, festett haj, ugyanaz a gunyoros tekintet és ideges nyugtalanság. Csak, mintha generációról-generációra nőne a feszültség. A nagymama még tud mosolyogni, az anya már csak veszekedésre képes. Julija pedig...kezelhetetlen. Időnként ki kellett mennem sétálni vele, annyira ideges volt. Nem csodálom, nagyon nehéz gyerekkora volt.Végignézte otthon, ahogy terhes anyját úgy megveri az élettársa, hogy az elvetél. Később mégis született egy féltestvére, de ő azt már nem otthon várta meg: nagyanyjához költözött. Fiúk jöttek és mentek életében, már tizennégy évesen volt egy olyan partnere, aki drogkereskedésből élt. Szerencsére a drogra nem, de a cigarettára korán rászokott. És hát ivott is rendesen hétvégente a bulikban. A fiúk pedig továbbra is jöttek és mentek. Az ősszel egyszer már azt hitte, hogy terhes. Szerencsére akkor még vaklármának bizonyult az egész. Megpróbáltunk a lelkére beszélni, hogy szedje a fogamzásgátlót és folytassa a tanulást. Aztán, ugye, ahogy a Willkommen Klasse-ban letelt az egy éve, el kellett mennie. Pillanatokon belül terhes lett.
Szinte látom azt a beszélgetést, ahol immár a család négy generációját képviselő asszonyok (bár egyelőre azt még nem lehet tudni, hogy lánya lesz-e, valahogy mégis úgy képzelem) ülnek egymás mellett: egyformán, önsorsrontóan, reménytelenül.